Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

22 ennek töredéke (237). K WILLVÖNSEDER szerint az öt gyermekkoponya egyazon sírban csak áldozatra utalhat (238). A publikáció szerint a koponyák észak felé néznek, BANNER János megfigyelései szerint viszont az eredeti rajzon látható öt koponya „legkevesebb három különböző irányban áll" (239). Abadeni kultúra koponyafészkeit, illetve több koponya mellékelését egy sírban lengyeli elemekre, hagyományra vezeti vissza O. HÖCKMANN (240). A párhuzamok vizsgálatánál a balkáni Gumelni^a kultúra leleteit is figyelembe kell venni. A korai Gumelni^a kultúra Vidra-i telepéről (Bukarestnél) ismert a koponyatemetkezés szokása, a teilen 6,8 m mélységben több helyen is találtak izolált emberi koponyákat (241). Glinában a Gumelni^a kultúra gödrében izolált emberi koponyatöredékek kerültek elő (242), Balanestiben égett agyagtapasztás mellett volt egy izolált koponya okkerral borítva, alatta egy ugyancsak okkerral beszórt edény töredékei feküdtek (243). Két koponya került felszínre Cascioareleben a Gumelnija Bl-fokozat idejéből való telepen: az 1. ház tűzhelyének közelében, a padló alatt voltak, egymástól 60 cm távolságra. V. DUMITRESCU úgy véli, hogy mágikus célból temették el őket az építmény létesítésekor (244). A bulgáriai Kubrat/Balbunar-i teilen, a Gumelnija kultúra temetőjében a 24 csontvázon kívül két, szorosan egymás mellett lévő emberi koponyát is feltártak, arcrészük kelet felé volt (245). Egy zsugorított csontváz koponyáját a combcsontjai között találták meg (246). Összefoglalás: A felsorolt emberi maradványleleteknek egyetlen közös vonása az, hogy a szokásos értelemben vett temetkezést kizárják. Az európai neolitikumban már a kezdeti időszakban fellép a koponyák eltemetésének szokása (vagy esetleg folytatódik a mezolitikumból). A prodromosi koponyacsoportoktól eltekintve először a Starcevo és a Körös kultúrákban vagyunk tanúi ennek a jelenségnek: Obre I, Kopáncs-Zsoldos-tanya és Óbessenyő leletei, túlnyomórészt gyermekkoponya leletek jelzik ezt. A leletek önálló, „izolált" objektumként kerültek felszínre sírokból, de nem csontvázak mellől. Obre í.-ben mellékletet, Óbessenyőn okkert is találunk a koponyával. A Starcevo és Körös kultúra tárgyalt leleteit koponyatemetkezésnek határozhatjuk meg. A Starcevo kultúra Zelina Pecina-i és Vincai, illetve a Cris, kultúra Grumazi§te-i lelőhelyén is találtak koponyarészeket, melyek azonban nem tesznek lehetővé közelebbi következtetéseket. Agorzsai lelet esetében biztosnak véljük, hogy nem szokványos temetkezésről van szó, az antropomorf edény, a benne lévő gyermekkoponya égett darabjaival, egyértelműen utal a lelet áldozati jellegére. Égett gyermekcsontok az Azmak teli koraneolitikus szintjéből is felszínre kerültek agyagedényben, égett embercsontokat edényben elhelyezve a vincai koraneolitikumból is ismerünk, ezekben az esetekben sem temetkezésről lehet szó, amennyiben a hamvasztásos temetkezés nem volt szokásban ebben az időszakban. Amint láttuk, az azmaki, vincai és gorzsai leleteknél a csontmaradványok agyagedényben voltak. Edényeket, pithosokat már a Kőrös kultúránál valamivel idősebb délkelet-európai koraneolitikus lelőhelyeken is találtak 237. Willvonseder, 1937, 15. 238. Willvonseder, 1937, 15. 239. Banner, 1956, 206. 240. Höckmann, 1975, 202. 241. Rosetti-Morintz, 1961, 73., Müller-Karpe, 1974, 475. 242. Comsa, 1974, 148. 243. Dumitrescu, H., 1944, 49., Comsa, 1960, 3-30. 244. Dumitrescu, V., 1965, 223-224. 245. Mikov, 1925, 235. 246. Garasanin, 1956, 233. 24