Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

19 küdt (Kugelbodengefass), mely a koponyát részben fedte. A lelethez hozzátartozik egy disznómandibula is az eszközmellékleteken kívül: silexkés, csontár, csiszolt kőék, egy nagyobb csiszolt átfúrt kőék. A koponyától 50 cm-re egy másik hasonló típusú, lefelé fordított edény állt, az edény és a koponya között pedig egy harmadik nyéllyukas kőék is feküdt (192/a). D. KHALKE a leletet nem tekinti temetkezésnek, de a mellékletek miatt különleges rítust lát benne, és nem tartja azonosnak a melléklet nélküli, izolált vonaldíszes koponyákkal (192/b). A koponya közelében levő leleteket mindenképpen mellékleteknek tekinthetjük, amint ezt már több koponyatemetkezésnél is megfigyelhettük. A koponyához kötődő kultikus gyakorlat különböző formái továbbélnek a lengyeli kultúrát követő nyugat- és közép-európai későneolitikus kultúrákban is, amelyek erős lengyeli hatásokat, hagyományokat tükröznek nemcsak a leletanyagban, de valószínűleg a szellemi élet területén is. Gaterslebenben, a Walternienburgi kultúra telepén hulladékgödörben feküdt egy felnőtt ember koponyája egy edény mellett (193). Braunsdorfban, a Baalbergi csoport telepén, hengeralakú, 180 cm mélységű gödör alján lefelé fordított tölcséresszájú edényt találtak, mely alatt emberi koponya volt (194). Ezt állatcsontok vették körül, az edényperem körül pedig 13 kődarab, részben őrlőkövek, dörzskövek helyezkedtek el, melyek nyomán U. FISCHER edénytemetkezést tételez fel (195). Helmsdoif-Säringsbergben, ugyancsak a Baalgergi csoport lelőhelyén izolált emberi koponya állt egy kőládasírban, alatta kovahegyet találtak, mely az illető személy halálát okozhatta (196). Feltételezések szerint olyan, harcban elesett személy sírjáról van szó, akinek holttestét nem tudták elhelyezni, csak a fejét temethették el (197). A Baalbergi csoportnak van egy másik helmsdorfi lelete is: egy gödör felső szintjén volt az emberi koponya más vázrészekkel együtt, körben állatcsontokkal, a gödör alján pedig egy edény állt (198). Ezt a leletet FISCHER a braunsdorfi párhuzamának tartja (199). Az altheimi csoport Nördlingen-Goldberg-i településén, a házak között köralapú, függőleges falú, 2,8 m mélységig lemenő gödröket tártak fel, melyekben majdnem minden esetben fiatal emberek csontjait találták, főként koponyákat és hosszúcsontokat összetörve, olykor égési nyomokkal. A legtöbb koponya gyermeké volt (200), az emberi maradványokat állatcsontokkal együtt szórták a gödrökbe (201). Rössenben, a 32. gaterslebeni sírban két, egymás fölött fekvő koponyát fedeztek fel két kovaszilánkkal és egy edény darabjaival együtt (202). A lengyeli kultúra legnyugatibb utódkultúrájának tekinthető Michelsbergi kultúrában, Heidelsheimben találtak koponyakultuszra is utaló leleteket. Néhány sírban michelsbergi kerámiával keverve ember- és állatcsontok voltak, de „szabályos" koponyafészkeket is feltártak (203). E. HOFFMANN e leleteket nem tartja beilleszthetőknek a közép192/a. Kahike, 1957, 107-112. 192/b. Kahike, 1957, 107-112. 193. Grimm, 1938, 28. 194. Fischer, 1956, 54. 195. Fischer, 1956, 54. 196. Fischer, 1956, 54. v 197. Ebért, 1929, 245. 198. Fischer, 1956, 54. 199. Fischer, 1956, 54. 200. Friesinger, 1963, 12. 201. Hoffmann, 1971, 6. 202. Fischer, 1956, 43. 203. Friesinger, 1963, 13. 21