Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

20 európai neolitikum keretei közé (204). Egy 4x2 m-es gödörben cserepek és állatcsontok között két emberi koponya helyezkedett el (205). Ezeket a leleteket a poigeni és a dél-németországi koponyafészkekkel együtt a fejvadászattal hozza összefüggésbe J. NARR (206). Az egyes sírok kultúrájában (Einzelgrabkultúr) a MetzendorfWoxdorfban talált lelet jellegében hasonló a mórágy-tűzkődombihoz. Lefelé fordított edény alatt („Bentheimer-típusú") ferdén álló csőtalpas edényben állt egy emberi koponya (207). A fedésre használt edény szájperemét kövekkel rakták körül, a koponyát tartó csőtalpas edény kisebb kövön helyezkedett el, humusszal feltöltődve. A koponya alsó része, ameddig a humuszban feküdt, elpusztult, nem dönthető el, hogy a felnőtt férfi koponyáját az alsó állkapoccsal együtt helyezték-e el (208). W. WEGEWITZ a leletet neolitikus utótemetkezésnek tartja, különálló koponyatemetkezésnek, mely párhuzamos jelenség a közép-német terület hasonló leleteivel (209). Ellenben a zauschwitzi és helmsdorfi leleteket nem fogadja el koponyatemetkezésnek, inkább megölt emberek maradványainak, és számol a kannibalizmus meglétével is (210). A Salzmünde kultúra salzmündei lelőhelyén P. GRIMM egy 55 cm mély, viszonylag meredek falú gödröt említ, amelyben három csontváz feküdt és két további koponya maradványai: egy jól fennmaradt koponyatető és egy másik koponya öt töredéke az előző mellett (211). A leletet GRIMM résztemetkezésnek határozta meg (212). A későneolitikumot követő kárpát medencei és balkáni rézkorban is folytatódik a koponyakultusz gyakorlata. Akorarézkori tiszapolgári kultúra Tibava-i lelőhelyén a 14. sírban találtak koponyát (213). Hódmezővásárhely-Kotacpart-Vata-tanyán a 14. sírban, 50 cm mélységben volt egy koponya (214). Ugyanitt a 3. sírban, 100 cm mélységben is előkerült egy koponya, de a melléklet nélküli sír bolygatott volt (215). A tiszapolgári kultúrából a bodrogkeresztúriba való átmeneti időszakra datálja BOGNÁR-KUTZIÁN Ida a tiszapolgár-basatanyaitemető 57. sírját, melyben egy 2-2,5 éves gyermek koponyatöredéke feküdt egy 40-45 éves zsugorított női csontváz térde közelében (216). A csontok állapota miatt az azonban már nem dönthető el, hogy kettős temetkezésről van-e szó, vagy csak gyermekkoponyát temettek-e el a halottal (217). A tiszapolgárira következő bodrogkeresztúri kultúra tiszapolgár-basatanyai 71. sírjában is felszínre került egy koponyatemetkezés. A sírban csak koponyát helyeztek el, amely egy 45-50 éves férfié volt, gazdag mellékletanyaggal, edényekkel, állatcsontokkal (218). BOGNÁR-KUTZIÁN feltételezi, hogy a férfi vagy baleset következtében halt meg, esetleg megölték, és csak a fejét tudták visszahozni a településre, de nem zárja ki a fejvadászat lehetőségét sem (219). Ez utóbbi feltételezés 204. Hoffmann, 1971, 6. 205. Friesinger, 1963, 13. 206. Narr, 1975/a, 665. 207. Wegewitz, 1960, 6-8. 208. Wegewitz, 1960, 8. 209. Wegewitz, 1960, 11. 210. Wegewitz, 1960, 14. 211. Grimm, 1938,75. 212. Grimm, 1938, 75. 213. Häusler, 1964, 774. 214. Banner, 1935, 105., Bognár-Kutzián, 1972, 42. 215. Bognár-Kutzián, 1972, 41. 216. Bognár-Kutzián, 1963, 121-122. 217. Bognár-Kutzián, 1963, 121-122. 218. Bognár-Kutzián, 1963, 145-146. 219. Bognár-Kutzián, 1963, 362-363. 22