Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

12 ben találtak izolált emberi koponyát, melyet W. RADIG koponyatemetkezésnek határozott meg, mivel más csontok hiányoztak (103). Ugyanezen a lelőhelyen másik telepgödörben is előkerült emberi koponya a vonaldíszes kerámia és a tűzdelt szalagdíszes kerámia cserepeivel. Az alsó állkapocs hiányzott (104). Azauschwitzi téglagyárból emberáldozatra utaló leletek is ismertek: egy 1,20 m átmérőjű gödör alján öt ember csontjai szóródtak, ezenkívül őrlőkő, vonaldíszes cserepek, kőhegy voltak még a gödörben (105). A csontok különböző korú és nemű embereké voltak, köztük kisgyermekeké, a csontokat majdnem minden esetben feltörték, a koponyákat is, a foramenek körül erőszakos feltörés és égés nyomait is megfigyelték (106). Agödörben még egy vonaldíszes edény is feküdt. W. COBLENZ szerint a koponyákat az agyvelő kiemelése céljából törték fel hátul, ennek alapján a kannibalizmust is elképzelhetőnek tartja (107). Ehhez hasonló a Tiefenellern-Jungfernhöhle-i lelet, a vonaldíszes kerámia időszakából. Egy barlangból, melyben sem telep-, sem más kultúrréteg nyomokat nem észleltek, 38 ember csontjai kerültek felszínre, egy kivételével mind nők és gyermekek az áldozatok. A csontok, főként a koponyák, mind szándékosan széttörtek, néhány töredéken égésnyomok is láthatók. G.ASMUS antropológiai vizsgálatok alapján úgy véli, hogy az emberi testeket szabályosan feldarabolták, csakúgy, mint az áldozati állatokat, és a csontok erőszakos halálra utalnak (108). Feltételezi, hogy a neolitikus jövevények mezolitikus őslakókat áldoztak fel - ami nem bizonyítható -, a jelenséget az ofneti leletekkel hozza összefüggésbe (109). J. NARR szerint a fiatal lányokat halotti ünnepségek és termékenységi rítusok során áldozták fel (110). Hanauban egy 2,25 m mély és 1,20 m széles gödör szélén találtak emberi koponyacsontokat, melyeket bolygatatlan földréteg borított, ez hamuval, cserepekkel volt keverve, utóbbiak „spirál-meander mintások" voltak (111). Akb. hétéves gyermek koponyacsontjai három halomban feküdtek, az állkapocs hiányzik, a homlokcsont mindkét oldalán égésnyomok látszanak, ezek szerint a koponya már darabokban lehetett, amikor a tűz érte (112). De az is lehetséges, hogy a koponya hamvasztás során égett meg és esett darabokra. A leletet HEIDRICH nem tartja temetkezésnek, ez ellen szól a csontok elhelyezkedése és a váz többi részének hiánya. Mindezek alapján a koponyakultusszal hozza összefüggésbe a leletet (113). A Lobositznél lévő Lösskuppe vonaldíszes kerámiába tartozó lelőhelyén egy 80 cm mély, hamuval, kövekkel, hulladékkal töltött gödör tűzhely lehetett, melynek hamurétegében, 40 cm mélységben teljesen épen megmaradt női koponya feküdt, a nő 20-25 éves lehetett (114). A koponya mellett talált csontárról nem tudni, hogy melléklet volt-e. Más emberi csontokat az egész ásatáson nem találtak, a gödörben ezenkívül még állatcsontok voltak. A leletben R WEINZIERL antropofágiát lát (115). A Dresden-Cotta-i vonaldíszes telepen gödörből került elő egy koponya, kb. 103. W. Radig nyomán, Wegewitz, 1960, 14. 104. Hoffmann, 1971. 13. 105. Coblenz, 1956, 67. 106. Coblenz, 1956, 68-69. 107. Coblenz, 1956. 69. 108. Asmus, 1955, 73-74. 109. Asmus, 1955, 77. 110. Narr, 1975/2, 665. 111. Heidrich, 1910,20-21. 112. Heidrich, 1910,20-21. 113. Heidrich, 1910,20-21. 114. Weinzierl, 1897,42-51. 115. Weinzierl, 1897,42-51. 14