Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

13 egy méterrel egy vonaldíszes edény fölött (116). Rituális koponyakultuszt tételez fel H. MÜLLER-KARPE a Frankfurt-Praunheim-\ lelet alapján, melynél a halált a koponya töréses sérülése okozhatta (117). A koponya egy díszített edény mellől került elő. Fronhofenben, Michelsberg északi pereménél, egy barlang bejáratánál nagyszámú széttört, részben elszenesedett embercsontot, koponyadarabot találtak, vonaldíszes és tűzdelt szalagdíszes cserepekkel, kő- és csonteszközökkel együtt. A leletből kb. tíz fiatal személy halálára lehet következtetni (118). A leletkörülmények itt is kizárják a szokványos temetkezést. Áldozati célból megölt és talán megevett embereket tételez fel többek között H. FRIESINGER is, aki a vonaldíszes kerámia népének olyan kultikus helyére gondol, ahol embereket áldoztak (119). Más vélemények szerint viszont a leletkörülmények nem bizonyítják a kannibalizmust, hanem csak másodlagos temetkezésekről lehet szó (120). A vonaldíszes kerámia Drassburg-Taborac-i lelőhelyét R PIlllONI az ott előkerült 18 koponyatető (Schädelbecher) miatt tartja fontosnak. A leletek telepgödörben voltak, fiatal emberek koponyarészei (121). Ugyanebben a gödörben, valamivel mélyebben, más emberi csonttöredékek feküdtek, melyek talán a koponyadarabokkal kapcsolatosak (122). Ezen, a részben a vonaldíszes kerámiához, részben a lengyeli kultúrához tartozó telepen más gödrökben is találtak állkapocstöredékeket, egy koponyatetőt, illetve egy teljes koponyát is (123). A belgiumi neolitikus Spiennes-i lelőhelyek közül a 3. és 5-en a koponyák, túlnyomórészt nőiek, tűzhelyek közepén feküdtek (123/a), a leletkörülmények alapján ezekben az esetekben is feltételezhetjük a koponyakultusz valamilyen formáját. A középső neolitikus bükki kultúra telepesei is gyakorolhatták az emberáldozat szokását, illetve a koponyakultuszt. Az Istállóskői-barlangban SAÁD Arnold kb. 25 ember csontjait találta meg a tűzhelynél, oltárnál, túlnyomórészt 16-18 éves emberek maradványait. A koponyákat összetörték, égési nyomok is mutatkoznak rajtuk, a csontoknál kerámialeletek, kő- és csonteszközök, okkermaradványok is voltak (124). TOMPA Ferenc szerint a bükki kultúrába tartoznak a liszkovai-barlang leletei, ahol az embercsontok között 26 alsó állkapcsot is találtak (125). Ongán emberi koponyatöredékek kerültek felszínre három edénnyel együtt, KOREK József és PATAI Pál úgy vélik, hogy a leletek sírból származnak (126). Az edények a bükki kultúra korai szakaszának jellegzetes típusai (127). A neolitikus balkáni Hamangia kultúrából is nagyobb számú lelet utal a koponyakultuszok meglétére. Cernavodában, a neolitikus temetőtől északra egész koponyákat találtak, illetve ilyenek töredékeit: „sukzessive rituelle Niederlegungen von ganzen Schädeln oder Bruchstücke davon/meistens nur die Schädeldecke/" (128). A koponyák környékén marhacsontok feküdtek, többnyire állkapcsok, ritkán egész 116. Coblenz, 1956, 118. 117. Müller-Karpe, 1968, 365. 118. Hoffmann, 1971,3. 119. Friesinger, 1963. 120. Hoffmann, 1971, 4. 121. Pittioni, 1954. 122. Hoffmann, 1971, 4. 123. Hoffmann, 1971, 4. 123/a. Friesinger, 1963, 20. 124. Tompa, 1929, 20. 125. Tompa, 1929, 19. 126. Korek-Patay, 1958. 127. Kalicz-Makkay, 1977,148. 128. Morintz, 1955, 154. 15