Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből
5 nak, melyek nem hozhatók egyazon nevezőre, a lehetséges magyarázatok száma pedig túl nagy. Csak arra tehetünk kísérletet, hogy a lehetséges interpretációk közül kiválasszuk, megtaláljuk a legvalószínűbbet. Minden esetben el kell dönteni, hogy temetkezésről vagy áldozatnak tekinthető jelenségről lehet-e szó, hogy korban és kultúrában általános-e az ilyen szokás az adott területen. Az adatokat külön tesszük vizsgálat és kritika tárgyává, azonkívül felül kell vizsgálni az eddig kinyilvánított véleményeket, feltevéseket, keresni kell bennük a lehetséges hibaforrásokat is. A paleolitikumból és mezolitikumból nagyobb számú lelet ismert, mely az emberi fejjel, illetve koponyával kapcsolatos gyakorlatra utal. H. FRIESINGER antropofágiával, kannibalizmussal foglalkozó cikkében (8) néhány koponyaleletet is megemlít, a legjelentősebb leletek azonban akkor még ismeretlenek voltak a kutatások számára. Európán kívül legrégebbi a csukutieni, ahol a középső pleisztocénkori koponyák sérülései egyértelműen utalnak az agyvelő kiemelésére. G. KOENIGSWALD - néprajzi párhuzamok nyomán - ezt azzal magyarázza, hogy a sinanthropusok ily módon kívánták a halott ellenség erejét magukévá tenni (9), hasonlót tételez fel a jávai Solo-i és Ngandong-i leletekről is (10). Az ismert európai leletek nagy területen szóródnak. A Krapina-barlangban, moustérieni rétegben, a középső pleisztocénből származó leletet kb. 21 eltérő korú és nemű személy maradványai alkotják, többségükben nők és fiatalok. Két koponyatöredéken olyan sérülések nyomai látszanak, melyek erőszakos halált jeleznek, a csontokat különben fel is törték, égési nyomok is látszanak rajtuk (11). Hasonló korú a Petralona-i lelet is. Itt egy emberi koponya feküdt a barlang hátsó részén, egyesek neandervölgyinek, mások erectusnak határozták meg, csak a réteg datálta (12). Korai moustérieni a Subalyuk-barlangban előkerült női koponya égésrétegben, állatcsontok mellett. A koponyán vágásnyomok látszottak, feltehetően ezt is az agyvelő kiszedésére törhették fel (13). Ugyaninnen egy gyermekkoponya maradványai és egy alsó állkapocs töredék is felszínre került (14). Középső pleisztocénkori az Éhringsdorf-i lelet, melyben egy felnőtt állkapcsát, egy nő koponyadarabját és egy tíz év körüli gyermek maradványait találták meg. F. WEIDENREICH úgy véli, hogy a nőt megölték, amire a koponyasérülés utalna. A fej levágása után a koponya hátsó falát feltörték, feltehetően ebben az esetben is az agyvelő kiszedésére (15). A Monte Circeo-i barlangban kőalapzaton állt egy neandervölgyi koponya, körben állatcsontok borították a padlót. A koponyán vágásnyomok mutatkoznak, a forament kitágították, hogy az agyvelőhöz jussanak. A koponya 18-20 éves férfié volt (16). Egy betört koponya alapját ugyancsak hasonló célból szélesíthették ki Steinheimből, (17) míg a Stetten-i paleolitikus koponyának a homlokrészét törték fel, W. GIESLER szerint az agyvelő kiemelésére (18). A gibraltári Devil's Tower-i női- és gyermekkoponya résztemetkezésnek tartható (19). A Guattar-i barlangot a felső pleisztocénban lakták. Az egyik hátsó barlangi helyiség közepén kőből rakott körben egy alsó 8. Friesinger, 1963. 9. Koenigswald, 1968, 90. 10. Koenigswald, 1975, 229-235. 11. Gorjanovic-Kramberger, 1906, Friesinger, 1963, 4. 12. Schott, 1979, 1-14. 13. Kadiő, 1933., Friesinger, 1963, 6. 14. Kadiő, 1933., Maringer, 1952, 81. 15. Weidenreich, 1928., Maringer, 1952, 81. 16. Friesinger, 1963, 2-3. 17. Friesinger, 1963, 7. 18. Friesinger, 1963, 7. 19. Friesinger, 1963, 3. 7
