Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Bácskay Erzsébet–T. Bíró Katalin: A lengyeli lelőhely pattintott kőeszközeiről

anyagnak kb. felét. Wosinsky szerint kevés a vakaró, de a vakaróknak az általunk vizsgált anyagban megfigyelhető magas arányát az sem módosítja lényegesen ha számos distálisan meredeken megmunkált eszközt nem sorolunk a vakarok közé. Erősen problematikus az, hogy Wosinsky szerint az eszközkészletben viszonylag nem nagyszámú, de mégsem jelentéktelen mennyiségű keresztélű nyílhegy, rombusz alakú hegy, rézsútosan „hasogatott" hegy, háromszög alakú nyílhegy van. Az általunk vizsgált anyagban egyáltalán nincsenek ilyen hegyek. Ez azért is meglepő, mert - legalábbis a keresztélű nyílhegyet - éppenhogy jellemzőnek tartják a lengyeli kultúrára. Az általunk ismert mórágyi leletanyagban (az 1937-es illetve az új ásatásokból származó anyag egy része) csupán egy keresztélű nyílhegynek tekinthető trapéz ismert s a többi általunk ismert lengyeli lelőhelyről sem került elő. A lengyeli lelőhely általunk vizsgált pattintott kőeszközanyagának legfőbb jellemzői tehát a következők: - műhelyszerű eszközkészítő tevékenység hiánya, - felismerhetően magkő-darabokból (szeletekből) alakított eszközök relatíve nagy mennyisége, megfelelő technológiai sajátossággal („rajtahagyott magkőrész"), - az előzőekből adódóan az eszközök általában vaskosak, - szintén az előzőekből (is?) adódóan a típusos pengék és a pengéből alakított, típusos, karcsú pengevakarók viszonylag kis mennyisége, - a vakarok jelentős aránya az eszközkészletben, - a meredek distális megmunkálás gyakorisága, orros (homorú distális végű) formák megjelenése, - Halsbohrer-típusú és hosszú, vállas kiképzésű fúrók jelenléte, - különleges megmunkálású, egyedi fűrészek (2 db is) megjelenése, - a különleges kidolgozású fűrészek, egy nagyméretű, magas, szögletes vakarótípus és néhány nagyméretű, szabályos, gondos kidolgozású penge a leletanyagon belül egy „fiatalabb jellegű" csopotot alkot, - vannak a leletanyagban bizonyos eszközök, melyek jellegzetes formáikkal különülnek el; ilyenek pl. a romboid és deltoid alakú vakarok, a legyező alakú szilánkok, a két végükön magas hátú szilánkok, (ez utóbbiak gyakran vakaróéra emlékeztető kiképzéssel) vagy az egyik élük mentén derékszögben „behasított" vakarok. Néhány megfigyelés a lengyeli pattintott kőeszközanyag és más lengyeli kultúrához tartozó lelőhelyek pattintott kőeszköz-anyagának összehasonlításakor*. A kézirat lezárásáig a következő összehasonlító anyagot volt módunkban megnézni: a Mórágy-Tűzkődombról származó régi nemzeti múzeumi anyagot (Ltsz. 7/1937), az ugyaninnen származó új ásatási anyagnak (Gaál István ásatása) azt a részét, mely 1982-ben került a Földtani Intézetbe vizsgálatra, Kalicz Nándor 196880-as aszódi ásatásainak, Kalicz Nándor és Károlyi Mária séi ásatásainak leleteit, Raczky Pál és Csányi Marietta Veszprém-Felszabadulás útja lelőhelyről származó ásatási anyagát valamint publikáció alapján a zengővárkonyi és a villánykövesdi kőeszközöket. /Dombay J. (1960), ill. (1959), Tolnai-Dobosi V. (1968). Míg Zengővárkonyról Dombay J. aránylag sok eszközt közölt és az iparról viszonylag részletes elemzést adott - tehát a publikációt az anyag autopsziás ismerete nélkül is fel lehet használni az összehasonlításhoz - addig Villánykövesdről ugyanő csak nagyon * Mint az alábbiakból kitűnik, a lengyeli kultúra egész eszközanyagát még nem volt módunkban megismerni, így a következtetések csak előzetesek és viszonylagosak. 4 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 49