Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Bácskay Erzsébet–T. Bíró Katalin: A lengyeli lelőhely pattintott kőeszközeiről

8 kevés eszközt tárt fel, ezért az itt előkerült néhány darabot nem lehet megnyugtatóan összehasonlítani a többi lelőhelyről előkerült sokszor több száz eszközzel, így az összehasonlításból kihagytuk. Közös sajátság Lengyel és a többi leletanyag között (Sé kivételével) a magkőszelet-eszközök * felhasználása, a meredek distális megmunkálás viszonylagos gyakorisága, az „orros" és a ferde csonkítás megjelenése (ez utóbbi úgy tűnik, hogy Lengyelen kívül főleg Zengővárkonyra jellemző). Ezen megmunkálások aránya azonban lelőhelyenként változó - pl. Veszprémben a leletanyag tipológiai összetételéből adódóan korántsem olyan jelentős mint a többi lelőhelyeken. Ugyancsakjellemző a relatíve sok vakaró - azonban ezek mennyisége is változó. Fúrók valamennyi lelőhelyen vannak, azonban ezek nem minden esetben jellegzetes és tipikus példányok, azonkívül az egyes lelőhelyeken más-más típusaik vannak (pl. Lengyelen Halsbohrer, Aszódon és Zengővárkonyban extrém szilánkfúrók, nagyméretű pengefúró a mórágyi új leletanyagban). Közös eszköztípusok Lengyelen, Veszprémben és a mórágyi új anyagban a romboid alakú vakarok, Lengyel és a mórágyi új anyag között a legyező-alakú szilánkok és a ferde, ívelt munkaélű szilánkvakarók. Érdekes, hogy a mórágyi új anyagban is van magas, elég nagyméretű, meredek szögletes szilánkvakaró, azonban nem olyan, mint a lengyeli eszközkészlet fiatal ilyen jellegű eszköze - inkább a lengyeli anyag többi meredek, szögletes vakarájához hasonlít. Lengyel és Aszód között közös vonás az élén derékszögben hasított eszköz. Viszonylag nagyméretű, szép kidolgozású pengék Lengyelen kívül a mórágyi új anyagban, Aszódon és Villánykövesden is előfordulnak, azonban talán nem képeznek olyanjellegzetes csoportot mint Lengyelen. A nagy, makrolitikus karakterű vakarok, amelyek a mórágyi régi és új anyagban és Aszódon - ha szórványosan is - előfordulnak, Lengyelről hiányoznak. Trapéz sem az általunk vizsgált lengyeli leletanyagban, sem a többi vizsgált lelőhelyek anyagában nincs, kivéve egyetlen példányt a mórágyi új anyagban. A jellegzetes kidolgozású fűrészek csak Lengyelen vannak meg. Érdekes továbbá, hogy a mórágyi régi és új anyagban, továbbá Aszódon is előfordulnak - a megszokott háromszög alakú sarlófényesek mellett - olyan sarlófényes pengék, melyeken a fény kétoldalt, a penge éleivel párhuzamosan helyezkedik el - nem lehetetlen, hogy ez a típus jellemző volt a lengyeli kultúrára. Az általunk vizsgált lengyeli leletanyagban azonban nem fordul elő. A séi anyagban az indifferens, mindenütt megtalálható típusokon kívül csupán a meredek distális megmunkálás az, amely a többi lengyeli lelőhellyel közös sajátság. Megemlítendő még, hogy egyedül a séi leletanyagban vannak tipikusan fűrésznek kidolgozott pengék, azonban megmunkálásuk nem hasonlít a lengyeliekére. Lehet, hogy a séi lelőhely viszonylagos különállásának az az oka, hogy Sé a lengyeli kultúrának egy egészen korai fázisát képviseli; ugyanakkor azonban a késő lengyelieknek meghatározott Veszprém Felszabadulás útja is mutat a többitől bizonyos bár a séinél kevésbé határozott - elkülönülést. Néhány megfigyelés a pattintott kőeszközök nyersanyaga és az eszközök típusai közti összefüggésekről. A lengyeli lelőhely pattintott eszközkészlete nyersanyag szempontjából két nagy részre tagolódik. 1. Mecseki ill. nagy valószínűséggel mecseki eredetű anyag* Kétségtelen, hogy Veszprémre - bár itt is van magkőszelet-eszköz - a magkövek más irányú felhasználása ajellemző (magkőtalp-vakarók. 50