Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Bácskay Erzsébet–T. Bíró Katalin: A lengyeli lelőhely pattintott kőeszközeiről

4 radék, szilánk) alakíthattak nagyon hasonló formákat. Mindezek együttes figyelembevétele elég rugalmassá teszi a kategóriákat, sok átfedést okozhat, főleg a rövid és hosszú pengevakarók, a hosszú pengevakarók és a (hosszú) pattinték-vakarók, valamint a széles munkaélű, rövid pengevakarók és szilánkvakarók között. Továbbá megemlíthető a meredek élű pengevakarók és a (vaskosabb) csonkított pengék elkülönítésének már említett nehéz volta is. Bizonyos mértékig az alkalmazott nyersanyag befolyásolta azt, hogy milyen típusú vakarákat készítettek belőle, illetve azt, hogy a nyersanyagon belül a különböző típusok milyen arányban fordulnak elő, pl. a valószínűleg nem mecseki eredetű kőzetekből készített vakarok között a hosszú pengevakarók után mennyiségben a köralakú stb. („egyéb") vakarok következnek míg a mecseki anyagból készülteknél a rövid pengevakarók. Hosszú pengevakarók: Ezekből található a legtöbb az általunk vizsgált eszközkészletben, bár számuk csak alig múlja felül a rövid pengevakarókét. Érdekes, hogy szép, szabályos, keskeny pengén kialakított példány csak igen kevés akad. Általában a szélesebb, vaskosabb formákat kedvelték. A munkáéi szöge változó, de viszonylag gyakori a meredek. Hasonlóan a vaskos pattintékokon kialakított vakarákhoz, itt is előfordul a distális rész felmagasodása, s orros kiképzése. Gyakori rajtuk a hornyolás, a hol erősebb, hol gyengébb nyelezés. Fogazásszerű retus és egy esetben oldalél menti használati fény is előfordul. Szép kidolgozású, típusos példány a 3. ábra 8. A vaskos pattintékvakarók sok szempontból a hosszú pengevakarókhoz hasonlók, némi különbséget talán az jelent, hogy általában meredekebb a munkaélük mint a hosszú pengevakaróké. Distális végük többször felmagasodik. Ezekből van a legkevesebb az eszközkészletben, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy vakarószerűen használták azokat a pattintékokat is, melyek alakjuk révén erre alkalmasak voltak, akár változatlanul használták fel őket, akár néhány pattintással átalakítva. Kiemelésre érdemes, a hosszú pengevakarókra emlékeztető szép példány a 3. ábra 6. Rövid pengevakarók: Sok szempontból a hosszúakhoz hasonlók, némi különbséget talán az jelent, hogy általában kevésbé meredek a munkaélük mint a hosszú pengevakaróké, azonban maguk az eszközök elég vaskosak. Jellegzetes példányok: 5. ábra, 9. sz, 6. ábra 10. Egynek oldaléle mentén és részben munkaélén is, sarlófény van. (5. ábra 12.). Egyéb vakarok: Kettős vakaró: (4. ábra 16.). Tulajdonképpen nagy, vaskos pengén készült, meredek munkaéllel. Némileg hasonló hozzá a 3. ábra 12. sz. egyik végén meredek munkaélű, bázisán csonkított pengetöredék, melyet használhattak kettősvakarónak, hasonlóképpen esetleg néhány meredek, bázisán is csonkított penge- vagy pattinték-töredéket is. Szilánkon, vagy magkőmaradékon készültek a legyezöalakú, különböző íveltélű, kerek vakarok A szabályos legyezőalak nem túlságosan gyakori (7. ábra 31,8. ábra 23.) - általában elég vaskosak, nyelezettek. A legtöbb szilánkvakaró munkaéle köríves vagy ovális; az él meredeksége változatos. Néhány forma gyakrabban előfordul, ilyen pl. a magas, ferdén ovális munkaélű (7. ábra 4. és 6.) vagy a félköríves, lapos, kétoldalt finoman hornyolt (nyélbeerősítés?) - 7. ábra 1. és 2. Különösen a meredekebb munkaélű szilánkvakarón „orros" kiképzés is előfordul. Kerek vakarok: Igen különböző jellegűek; van köztük nagyméretű, vaskos, magkőmaradékbol alakított példány (pl. 8. ábra 1.), egészen kisméretű, gondosan meredeken körberetusált (7. ábra 11.) „mikro"-kerek vakaró, nagyobb méretű, 46