Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Bácskay Erzsébet–T. Bíró Katalin: A lengyeli lelőhely pattintott kőeszközeiről

ugyancsak finom kidolgozású (7. ábra 22.), de előfordul magkőmaradékból alakított magas, durva pattintásokkal kialakított eszköz is (7, ábra 13.). Magas, szögletes vakarok: Igen jellegzetes részét alkotják az eszközkészletnek; általában négyszögletesek, szabályosak, meredeken retusált oldalaik vannak. (8. ábra 5., 4. ábra 15., 7. ábra 18.). Három különböző méretben találhatók; legnagyobb és legérdekesebb a 4. ábra 15., melyhez hasonló eddigi tapasztalataink szerint az idősebb neolitikus anyagból nem ismert. Bár vaskos, meredek, szögletes vakarok másutt is előfordulnak, természetesen a lengyeli kultúra más lelőhelyein is (pl. Mórágyon), ilyen megjelenésű eszköz nincs. Szintén a lengyeli kőeszköz-készlet „fiatalabb jellegű" eszközeihez sorolható. Rombold és deltoid alakú vakarok: Valójában pengevakarók és szilánkvakarók, azonban alakjuk annyira feltűnő, hogy - figyelembe véve azt is, hogy több példány található belőlük - talán indokolt külön „típusonként" kezelni őket. Egy rézsútos proximalis végű pengén készült, distális végén vakaróéllel, hozzá hasonlók a magkőmaradékból alakított ugyanilyen alakú és kiképzésű és a magkőmaradékból készült, az előbbiekhez hasonlóan deltoid alakú példányok pl. a 4. ábra 17, melynek proximalis vége árvésőre emlékeztet. Itt tehát olyan vakaróról van szó, melyeknél a vakaróéllel szembeni oldalon valamilyen okból hegyes, furószerű (de nem annak kidolgozott) csúcs van. Ennek valószínűleg volt valamilyen rendeltetése. Talán ide lehet sorolni a hozzájuk nagyon hasonló romboid alakú csonkított pengét is. Lapos szilánkvakarók: Körvonalaik mentén bizonyos szakaszon munkaélkiképzés van. Ide tartozik a 7. ábra 28. sz. ívelt munkaélű és néhány szögletes (konkáv felszínű, két élén használt), valamint szögletes, distális munkaélű kaparó/vakaró. Végül meg kell említeni néhány olyan magkődarabból (nem talprészből, hanem magkőszeletből) alakított vakarót, melyeken az átlagosnál jobban látszik, hogy abból készültek - egyébként rövid pengevakarónak tűnnek, vaskosak. Ilyen pl. a 7. ábra 19. „Egyéb eszközök": - Tulajdonképpen viszonylag nagyméretű, közepesen meredek élő, hosszú pengevakarók, melyeknek bal éle nem sokkal a distális vég alatt az élre merőlegesen be van hasítva - valószínűleg a nyélbeerősítés speciális módja. (3. ábra 4, 8. ábra 6.) - Egy pengevakaró proximalis jobb csúcsa hegyszerűen s olyan jellegzetes megmunkálással van kidolgozva, mely a 2. ábra 1. és 2. ábra 2. fűrészekéhez hasonló, de nem ugyanolyan. Hasonlít hozzá alakra egy másik vakaró, proximalis végén csúcsszerű nyúlvánnyal. - Egy bal élén erősen hornyolt kortexes kavicsszilánk (8. ábra 12.) is van az eszközkészletben, mely alakját tekintve egyaránt emlékeztet a fent említett bal élükön behasított vakarákra és az eszközkészletben még megtalálható néhány erőteljesen völgyeit oldalélű pengevakaróra (pl. 8. ábra 11.). Altalános megfigyelések Wosinsky Mór szerint (Wosinsky M. 1896) Lengyelről összesen 4708 db „hasogatott" kőeszköz került elő. Az általunk tárgyalt anyag ennek alapján a Wosinskyfélének csak egy kis részét képezi. Feltűnő, hogy műhelyanyag, gyártási hulladék, tulajdonképpen nincs benne; a nem „kész" eszközök, a magköveken kívül szinte kizárólag olyan szilánkok, pattintékok formájában jelentkeznek, melyeket vagy változatlanul vagy csekély átalakítással fel tudtak használni „eszközként" is. Wosinsky 47