Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Nacsa Mihály: A restaurálás műhelyéből
6 I. Spanyolozott tükrös 1808-ból A pusztákon, tanyákon élő pásztorok mindennapi életük kényelmesebbé tételéhez tárgyakat készítettek, gyönyörűen formálták meg és találékonyságuk szerint díszítették eszközeiket. A pásztorfaragások legművészibb díszítésmódja a spanyolozás. A Dunántúlon az 1810-es évektől egyre gyakoribb ez a technika. A bevésett, kimélyített mintákba boltokban vásárolt különböző színű (piros, kék, zöld, sárga, lila, fekete) spanyolviaszkot tesznek, melyet késpilingával tömítenek a résekbe, majd üvegcseréppel vagy siklóval csiszolják. A spanyolozás mellett ismeretes a karcolás és a spanyolozásnak egy olyan változata is, ahol nem a vésett árkokat, hanem a lapos relifként kifaragott díszítmények közeit töltik ki gyantával és viasszal. Spanyolozással készült a szekszárdi múzeum tükröse is, amelynek leltárkönyvi leírása a következő: „négy, esztergált, fa lábon álló tükörlapból kihajtható tükörtartó fedél elmés megoldással, annak ferde helyzetben való megtartásához. A talp és minden fafelület (belül is) spanyolozott, piros, sárga, zöld díszítésű. A talpon két kiemelkedő faragott kos. Kinyitható támasztó részén egy pipázó és egy ivó szűrös kanász puskákkal és baltával, felette asszony fokossal és egy szűrös alak pisztollyal. Köztük egy kutya, alul pedig egy páva. Felirat: Simon Mátyás csinálta 1808. Talpmérete 21x26,5 cm. Rongált, hiányos. Leltári száma: 01.4.68.1/407. Az 1808-ból származó tükrös motívumkincse igen gazdag: a talpon körbe futó pávaszem, életfa, állat- és emberábrázolás, geometrikus minták. A tárgyon a faragó mívesség szinte minden technikai fogása megtalálható: karcolás, spanyolozás, gyanta közé berakott spanyolozott minta, szoborszerűen faragott két kos. (A tükörtartót és a fedőlapot faragott faszegekkel felvert bőrzsanér erősíti össze.) A második világháború alatt múzeumunk anyagának nagyrésze megsemmisült vagy megsérült. Károsodott ez a tárgy is: darabjaira esett szét, a tükör kitört belőle, a plasztikusan faragott két kos közül az egyik elveszett, a másik hiányos (hátsó lába eltört), az összeerősítő bőrzsanér beszakadt, felerősítő faragott faszegei hiányosak. A restauráláshoz analógiákra volt szükség. Manga János: Pásztorművészet c. könyvében hivatkozik a kaposvári múzeumban őrzött egyik legrégibb spanyolozott tárgyra, amelyet 1813-ban Kálmán István juhász készített, fedelén stilizált virág motívumokkal (1). Análunk őrzött tárgy viszont öt évvel korábban készült, s amint említettük, emberábrázolás is látható rajta, s mint ilyen ebben a korban igen korainak számít. Malonyai Dezső 1911-ben kiadott, A magyar nép művészete c. könyvének III. kötetében sikerült megtalálnunk a szekszárdi múzeum tulajdonában lévő 1808as ép spanyolozott tükörről készített rajzot (2). Ennek birtokában a sérülések javítását, illetve a hiányok pótlását a múzeumi restaurálási előírásoknak megfelelően, teljes biztonsággal végezhettük el. A tisztítás az ismert módon történt: zsíralkoholszulfátos tisztítás után benzinnel, majd denaturált szesszel mostuk le (így élénk, tiszta felületet kaptunk), utókezeléshez terpentint és petróleumot használtunk. 1. Manga János: Pásztorművészet, Képzőművészeti Kiadóvállalat Budapest, 1963. 22. o. 2. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete, Magyar írod. Intézet és Könyv Nyomda, Budapest 1911. III. köt. 183. o. 342
