Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Vadas Ferenc: Faddi dohány
44 Egy-egy csomóba 20-25 levelet raknak, simítanak, majd a csomót „vállban" a levelek kocsányánál összekötik a beváltó vállalat kívánsága szerint dohánylevéllel, vagy csuhé-va\, csumá-val (kukoricacsövet borító - belső- levéllel). Ha dohánylevéllel kötnek, akkor azonos színű, megrongyolódott levelekkel, ha kukoricalevéllel, akkor azt előzőleg megnedvesítik, hogy összesodorható legyen. Igyekszenek formás, tetszetős csomókat kötni, nehogy a bála, a szállításra előkészített dohánycsomag, úgy álljon, mint a szénaboglya. A csomókba kötött dohány a simítóasztalról a ládára, az ágyra, ágy alá terített zsákra, lazsnakra kerül, s ha minden szabad hely tele, akkor a kamrába, a parádés szobába viszik, ahol karikába vagy asztagba rakva vár a szállításra. Karikába a finomabb dohányokat rakják: az alsó sorra a következőket úgy rakják rá, hogy kössön, össze ne dőljön. A karikába rakott dohány közepén luk van, ezáltal levegőzik, szárad. A közönséges dohányt pedig hosszú rakásokba rakják, négyzet- vagy téglalap alakúakba. Az asztagokban is összenéz a farka (a hegye) a dohánynak, a csutája meg széjje (a rakás külsején) van, mert a csutája romlik meg először (116). Az egymásra rakott dohány rendszeres felügyeletet kíván, naponkénti ellenőrzést. Ügyelni kell, hogy ne melegedjen be, ne fülledjen, ne penészesedjen, a macskák se hancúrozhassanak rajta, mert könnyen törnek a kisimított levelek. Megtörténik, hogy a beváltó az alja dohányt már nyáron átveszi. Ez esetben a termelők mentesülnek a simítás, csomózás munkájától, csupán válogatnak. A válogatott dohányt aztán lazsnakba, batyuba kötve szállítják a magazinba. Bálázás A csomózott dohányt bálákba rakva szállítják a beváltás helyére, a magazinba. A bálák összerakása a szállítás előtti napon történik, leszorításukra és összekötésükre közvetlen a szállítás előtt kerül sor, azért, hogy az összeszorított dohány - szellőzés híján - meg ne romoljon. A bálázás legfontosabb kelléke a bálfa és a bálfákat összekötő bálazsinór. Egy bálához négy másfél méter körüli hosszúságú bálafára van szükség. Ezek végein késsel mélyedéseket vágnak, azért, hogy az összekötő zsinórok végeiről le ne csússzanak. A bála következőképpen készül: Alul két bálafát egymástól párhuzamosan 25-40 centiméter távolságban a földre (padlóra) fektetnek. Ezekre rakják a csomókat „kötésben", hogy a csutkák kerüljenek kívülre, hegyeik pedig belülre, úgy, hogy takarják egymást. Egy-egy bálába 10-12 sor dohányt raknak. A fölső sorok félig takarják az alattuk levőket, hasonlóan, mint a falazó téglák, a kifelé álló csutkák képezik a bála falát. Kisebb csomóból kettő is kerül egy nagyobb helyére, igyekszenek kiküszöbölni az egyenetlenségeket. A kezdő sorba, az alsóba jobbára a nagyobbak kerülnek, hogy jól kössenek, hogy szét ne essen a bála. Bálázáskor minden csomó ismét kézbe kerül, s egyben utolsó alkalom, hogy még egyszer megnézzék, átvizsgálják, hogy minden rendben van-e. Ha netán akadnának a csomókban tévedésből odakerült levelek, most még időben van ezeket kiszedni és a megfelelő osztályba sorolni. Arra törekszenek, hogy egy-egy bálába azonos színű és minőségű dohányok kerüljenek. Ha egy bizonyos osztályúból nincs bálányira való, kénytelenek a bálát 116 Takács, 1964,368. 308
