Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

42 gekre aggatják az etykampóra vett zsinórokat A puskaporszáraz levelek 2-3 nap alatt puhulnak meg annyira, hogy simítani lehet őket. Folyamatosan annyit puhítanak, hogy a napi szükséglet biztosítva legyen. Ügyelnek arra is, hogy nedvességgel ne szívja túl magát a dohány, mert a túlnedvesítés is káros. Akinek pincéje nincsen, az száraz, hideg időben éjszakánként a szabadban puhít. Ha ködös, esős az idő, elegendő az ajtók, ablakok nyitása is. Hóeséskor néha még a hóra is kirakják puhítani a zsinórokat, és ha a hó belepte a leveleket, gyengén lerázogatják róluk a pihéket (115). Az egykampóra vett zsinórokat nem egyesével, hanem két-három, néha még négy zsinórt is összefogva, csapat-ban hordják, szárítják. A simításra, csomózásra kellően megpuhult dohányt a zsinórról a következőképpen húzzák le: a zsinórt középütt az ajtó- vagy ablaksarokba akasztják, hogy aztán nyalábonként mindkét oldalról egyszerre húzhassák le a leveleket, ügyelve arra is, hogy azok a húzás közben össze ne ragadjanak. A lehúzott dohány a simítóasztalra kerül a válogatóasszony elé. A válogatás a legtöbb szakértelmet és gyakorlatot kívánó munka. Vannak családok, akik külön válogatóasszonyt fogadnak, rendszerint idős, nyugdíjas nénikéket, akik hosszú éveken át dolgoztak a magazin-ban, a beváltóban és sokszor bebizonyították már, hogy értik mesterségüket. Válogatni szín és minőség szerint válogatnak. A jz/wárnyalatok megkülönböztetésére fényre és jó szemre van szükség. Mesterséges fénynél, még villanynál sem lehet olyan jól megkülönböztetni a színárnyalatokat, mint a nappali fénnyel világított ablak előtt álló asztalon. Színük szerint a leveleket világos, barna és ződ színűekre válogatják: a „világos" és a „barna" is beváltási kategóriák. A „világos" csoportba rakják a világossárga, a narancssárga, az aranysárga, a sárgás piros, a világos és ezek zöldes árnyalatú leveleit. A „barna" osztályba tartoznak a barna, olajbarna, zöldesbarna és a barnás piros levelek. A zöldre száradt levelek is a „barna" osztályt szaporítják. A válogatást nehezíti, hogy a levelek színeződése nem egyenletes, gyakran foltosodás látszik rajtuk. A válogató a levél kézbevételekor pillanatok alatt felméri a foltosodás mértékét is, amely végül is eldönti, hogy a levél alsóbb vagy felsőbb osztályba kerül. Ha netán a csomóba oda nem illő levelek is keverednek, és ha ezt beváltáskor észre is veszik, akkor a gazda látja kárát, mert egy-két ilyen rosszul válogatott csomó miatt az egész bála alacsonyabb minősítést kap. Ezt igyekeznek elkerülni, ugyanígy azt is, hogy értékesebb levelek kerüljenek a kevésbé értékesek közé. A minőség szerinti osztályozás szempontjait az alábbiak szabják meg: a levél - törési övezete (alj, anya, hegy), - nagysága, - színe- foltosodása, - finomsága, tartalmassága, - sérültsége, - érettsége. A minőségi követelmények alapján a következő osztályokba válogatják a leveleket: Első. A legszebb, világossárgára száradt 25-30 cm hosszúságú, széles, zsíros, sérülés- és betegség nélküli anyaleveleket sorolják ide. Második. A szépen fejlett másodalja, az anya- és a megfelelő nagyságú hegylevelek osztálya. Nem annyira a levelek nagysága a fontos, még akkor sem, ha a na306