Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

nösebb gond* ha nem, akkor gondoskodni kell a védett helyről, hogy a dér meg ne csípje. A hidegföldön termelt, későn ültetett dohány hegylevelei nem minden évben száradnak meg teljesen. Különösen kedvezőtlen számukra az esős ősz. Ilyenkor még a szobában is szárítgatják, s ha ez sem sikerül, akkor a hegyelevél a trágyába kerül. Válogatás, csomózás A munkás meleg nyár szárnyakon jár. Elillan. Beköszönt az ősz. A szántóföldi munkák befejeződnek, földbe kerül a mag, a szüretnek is vége, de a pihenés ideje még nem érkezett el, mert otthon jelentős munka vár: a válogatás, csomózás, egyszóval a simítás. (A simítás szó magában foglalja a válogatást és a csomózást.) Simításra a dohány teljes száradása után kerülhet sor. A munka inkább mondható hosszantartónak, mint nehéznek. A lakószobában végzi a család, ott, ahol ősztől tavaszig együvé zárva élnek: fűtenek, főznek, alszanak, olvasnak és dolgoznak. Össze-összej önnek - hosszabb-rövidebb időre - a rokonok, barátok, szomszédok is, hogy kölcsönösségi alapon vagy némi ellenszolgáltatás fejében segítsenek egymásnak. A társas együttlétnek olyan munkával párosult alkalmai ezek, amelyek ugyanúgy alkalmasak hasznos időtöltésre, mint beszélgetésre. Nótázásra, vidám játszadozásra csak elvétve kerül sor, de szó esik a régi beváltásokról, a jó kezű és jó szemű válogató asszonyokról, a fináncregékről csakúgy, mint az ismerősök ügyesbajos dolgairól. Simítani akkor kezdenek, amikor a beváltó vállalat a beváltás időpontját már kitűzte. A pénzügyőrök, népiesen fináncok a. nyár folyamán már többször is kint jártak, számolgatták a leveleket, mérték, súlyozták és számba vették a zsinórokat, elkészítették a sújelőiránzat-okat, a termelőkkel közölték a beadási minimumokat. A fináncok a csempészést, az engedély nélküli dohányeladást igyekszenek ezzel gátolni, megakadályozni. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az 1954-58-as években vajmi keveset törődtek afuntulás-ssd, a súlyozással. Ezekben az esztendőkben a nagyobb termést premizálták, ennélfogva a hatóságok figyelme is elsősorban a dohányföldek nagyságára, ezek pontos felmérésére irányult, ugyanis a beültetett terület nagysága és a beadott dohány mennyiségéből fakadó jövedelem összefüggtek. Mi sem természetesebb, hogy a nagyobb jövedelem érdekében a gazdák engedély nélkül, dugva is ültettek. Ezt megszüntetendő, az 1959. évi szerződések már nem e szerint köttettek. Ismét megjelentek a házaknál a fináncok, évente többször is: számolták, olvasták, mérlegelték a száradó dohányt, hogy az esetleges visszaéléseket megakadályozzák. „A prémiumos években" kevésbé volt erre szükség, hiszen akkor a gazdák nemhogy eladták a dohányt, hanem vettek is hozzá, ha volt kitől venni, azért, hogy a „kétszáz százalék" és a velejáró többletjövedelem meglegyen. Viszonylag rövid idő alatt kitapasztalták, hogy hogyan lehet könnyűszerrel - egy kis manipulációval - haszonra szert tenni. Gyakori volt, hogy két gazda együtt adja be a dohányát, az egyik a javát, a másik az alját, a többletbevételen aztán elosztoztak. A prémium megszűnése ezt a fajta spekulációt is megszüntette. A dohányt a simításra a gazdák előkészítik. Száraz időben a levelek akkor is széttöredeznének, ha csak hozzájuk érnének. Hogy simítani lehessen, nedvesíteni, puhítani kell őket. Akinek pincéj e van, az a puhítást ott végzi : rudakra, falbavert szö20 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve 305