Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

segédkeztek, rendszerint itt is jelen vannak. A munka a fontos, de emellett még arra is nyílik bőven alkalom, hogy az ismerősök és a falu ügyeit részletesen megtárgyalják. AFaddon használatos 30-40 cm hosszú, henger alakú fuzőtű élé-t (hegyé-t) és fokú-t (ahova a zsinórt befűzik) laposra kalapálják. 18. Fűzőtű A fűzés asszonyi munka, az asszonyok alacsony székeken, sámlikon, egyéb ülőalkalmatosságokon, vagy a földön ülve végzik a következőképpen: először a fonalat fűzik be a tűbe, a tű fokába, majd a hegyes szúróeszközt a hónaljuk alatt és a bal kezükben tartva szúrják át egyenként a jobb kezükbe vett leveleket váltogatva, egyiket lapjával, másikat hátával, fonákjával. A teli tűkről a leveleket a 3-5 cm hosszú zsinórokra húzzák rá. A zsinórokra került nyers dohányleveleket olyannyira ritkítják, hogy ujjaik a kocsányok közé férjenek, hogy a levegő a száradó levelek közt kedvére járhasson. Forgatni is azért forgatnak, hogy levegőzzenek, hogy össze ne ragadjanak. Csak az értékes, a szép és nagy anyaleveleket forgatják, az ajja és a hegye dohányra, a kevésbé értékesekre már nem fordítják rá a forgatással járó munkatöbbletet. A nagy gyakorlattal rendelkezők már a tőről is úgy törik a leveleket, hogy azok marékba és nyalábba forgatva kerüljenek. Nekik nincs gondjuk a forgatással, hiszen a mellettük lévő lazsnakokon váltakozva, színére - fonákjára rakva fekszenek a levelek, és így jönnek „kézre". 19. Dohányfűzés 301