Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Vadas Ferenc: Faddi dohány
22 A vetés előtt pár nappal korábban készült melegágyban már érik a trágya, érés közben annyi hő keletkezik, amennyi a csírázáshoz, a palántaneveléshez szükséges. Az érlelődő trágya hőjétől begyullatt, gőzölgő palántás készen áll a magok befogadására, várja már azokat. A vetés női munka, a gazdaasszony végzi. A fiatalasszony - ha van a háznál aszisztál, tapasztalatokat szerez, hogy amikor a szüle, az édës kidől a sorból, az évtizedek alatt felhalmozódott tudás ne vesszen kárba, legyen aki ott folytassa, ahol a másik abbahagyta. A dohánymag rendkívül apró. Egymagában nehéz lenne egyenletesen elvetni, mert súlya csak néhány gramm. Az egyenletes vetés érdekében a kimért magot (a dohánybeváltó a terület nagyságához mérten adja), teknőben, kiszolgált lábosban, tálban hamuval vagy homokkal elegyítik, keverik össze. Vetés előtt a palántásföldet még egyszer meggereblyézik, ha száraz, állott vízzel meglocsolják, majd a hamuval, homokkal kevert magot kézzel szórva rávetik. Az elvetett magokra félujjnyi vetőagyi finom földet rostálnak vagy terítenek, s a földet deszkával lenyomkodják, letapogatják, végezetül a letapogatott földet langyos vízzel megöntözik. Az öntözőkanna rózsáján átfolyó keresztvízzel fejeződik be a szertartás: az aprócska magok első állomáshelyükre, a palántásföldbe kerültek. A palántás gondozása Befödés és szellőztetés A március végi, május eleji hideg napok - ha nem födnék be a palántásokat károkat okoznának. Közvetlen a vetés után, hogy a trágya melege el ne szálljon, a csírázó növény meg ne fázzon, a földet takarják be elavult (avétt) ruhákkal. Ez a védekezési mód mindaddig jó, amíg a csíra ki nem fejlődik, a növény ki nem bújik a földből. Miután kibújt, a fejlődésnek teret, helyet kell adni, ezért a takaró a palánták fölé, a keret tetejére kerül. Vékony rudakat fektetnek a keret tetejére, ezekre teszik a takarót, hogy a palánta szabadon nőlhesse'n. A föld és a takaró közti távolság tenyérnyi. A beváltó a gazdáknak jutányos áron takarónak való vásznat, molinó-t ad. A melegágy nagyságához elegendő gyolcs, a molinó azonban rendszerint nem a melegágyba, hanem a párnás ágyba, esetenkint valamelyik családtag testére kerül, mert hogy is lehetne elpazarolni a jó vásznat, amikor ott az évek során felgyülemlett, másra már nem nagyon használható ruhanemű, ami még takarónak megfelel. A ruhatakarónak éjj el mindig a palántáson kell lennie. Nappal, ha az üdőfölmelegszik, a takarót leveszik, hogy a palánták szellőzzenek és napfényt kapjanak. Helyenkint üvegtakarót is találunk. Rendszerint nem a melegágy egészét, hanem csak egy részét, a kisebb részét fedi üveg. A termelők tudják, hogy előnyösebb, mint a ruha, de költséges volta miatt nem tud elterjedni. Hideg tavaszi éjszakákon sem az üveg, sem a ruhatakaró nem nyújt kellő védelmet, ezért a palántásokra szilárd anyagú, vastagabb takaró is kerül. Tekintve, hogy a község határát széles ívben szeli át a Duna holt ága, amelynek partjain nagymennyiségű nád terem, és a beszerzés is könnyű, ennek a vastagabb, nagyobb biztonságot nyújtó takarónak az anyaga csaknem mindenütt nád. 286
