Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

IL A DOHÁNY TERMESZTÉSE 1. A DOHÁNYFÖLD KIVÁLASZTÁSA ÉS ELŐKÉSZÍTÉSE A dohánytermesztés nagy szakértelmet és sok-sok munkát kíván. Tisztes jövedelemmel csak az a termelő számolhat, akinél a szorgalom hozzáértéssel párosul. A dohányföldi előkészítő munkák aratás után, legkésőbb ősszel kezdődnek, és tavasszal, az ültetés előtt fejeződnek be. Afaddi parasztember egész életét átfogja a dohánytermelés. Az egyik évit még le sem adta a beváltóban, máris felmerül a kérdés: hol legyen a következő évi? A talaj kiválasztást nagy gonddal végzik a termelők, hiszen a dohány eléggé talajigényes növény, a jó erőben lévő közömbös vagy kissé savanyú-, barna homok-, homokos vályog és vályogtalajokon termeszthető sikerrel. A kerti dohányJFaddon kizárólag ezt a fajtát termesztik) az ún. „meleg" talajokat szereti. Dohánytermesztésre a Hangosi úti, a macskavári, a Bóha úti, a Doktor útjai és a kisosztályi földek a legmegfelelőbbek, de ezek mindegyike sem egyaránt alkalmas, egy-egy földdarabon belül is jelentkezhetnek különbségek. A gazdák nem ösztönösen, hanem örökölt termelési tapasztalatok alapján igyekszenek kiválasztani a legmegfelelőbbet: a dombtetők futóhomokjaira szőlő kerül, a lapos részekre krumpli vagy gabona, a domboldalakra és a dombok aljára dohány. A kötöttebb, agyagosabb harisi, várszegi és vaj kai földeken is megterem a dohány, sőt súlyosabb és több is terem, de minőségileg gyengébb. Ezek a földek „hideg" talajok. Apalánta fejlődése későbben indul meg, és az utolsó szedés ideje eltolódik, ami önmagában még nem lenne baj az olyan esztendőkben, amikor az ősz hosszú, napos és száraz, ilyenkor az utolsó szedés, a hegylevél is be tud száradni. Az esős őszökön viszont az utolsó szedés beszárítása nehézkes, ezért akinek melegföldi ingatlana van, az ott termeli a dohányát. A község egyéb mélyfekvésü és erősen kötött vagy futóhomok területei termesztésre nem alkalmasak. A termés növelése és a jobb minőség elérése érdekében gondolni kell a vetésforgóra. Aki csak teheti, ugyanazon a területen három-négy éven belül nem termel, mert a kártevők nagyon elszaporodnak s a termelést jelentősen csökkentik. A legveszedelmesebb kártevő a dohányölő vajfű, ismert nevén: szárító. A termelő arra is ügyel, hogy burgonya, kender vagy napraforgó után ne ültessen, mert akkor a hasznot nem a zsebe, hanem a szárító húzza el. Ez különösen a meleg talajokon következhet be, mert a hideg talajokat a dohány ellensége sem nagyon kedveli. A dohány nagy mennyiségű, könnyen felvehető tápanyagot igényel. Rövid tenyészideje alatt nagy testtömeget kell kifejlesztenie. A faddiak trágyázási tapasztalatai is az évtizedek gyakorlatán alapulnak. A következőket tartják szem előtt: jó istállótrágya nélkül dohány nincs, az elhintett műtrágya csak a prémiumot emeli. Az érett (jó minőségű, jól kezelt, néhány hónapos) trágyát előző évben viszik ki a szántóföldre a dohány előveteménye alá. Az elővetemény gyakran búza, mert az a trágyázott földben gazdagon terem, a dohánynak pedig jó'előveteménye. Ha nincs érett trágya (ganyé), vagy az elővetemény valamilyen okból (pl. földrendezés) nem kapott trágyát, akkor ősszel szalmás, nem érett trágyát visznek közvetlen a dohány alá. Az ősszel kivitt trágyát azonnal leszántják. Tavasszal a dohány alá istállótrágyát adni nem szabad. A megtermelendő dohánynak nemcsak mennyisége, de minősé281