Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Vadas Ferenc: Faddi dohány

11 ba kísérték, az utánuk iramodó „egypár ezerre menő vásári nép" a bakon ülő fináncot lerántotta „sa dohányt visszafoglalta". A fináncok - a felbőszült tömeg láttán - Jónak látták futás által a laktanyába menekülni, de a nép utánuk eredvén a laktanyáig űzte" őket. Laktanyájukat az üldözők szabályos ostrom alá vették: „az oda tóduló nép az ajtót betörni akarva, az udvaron való fadarabokkal dobálni kezdett". Mindaddig nem tágítottak, amíg az előző napon lefoglalt dohányaikat is meg nem kapták. (A távollévőkét azon házigazdáknak adták vissza, „kinél a dohány tulajdonosa előtte való napon beszállásolva volt." A „Pénzügyőri Comisarius" is „csak úgy volt képes nagyobb veszélyektől menekülni, hogy hamarjában a közellévő Ispányi lakásba vonult, futása közben azonban fadarabokkal dobáltatván fején sérülést kapott". A rend helyreállítására Tamásiba egy lovas századot vezényeltek, amely hónapokig ott tartózkodott (75). A csempészkedés méreteire utaló 1888-as adat szerint a tiltott dohánykereskedelem miatt a kincstár évi három millió forinttal károsodik. A visszaéléseket elősegítették azok az intézkedések is, amelyek a saját szükségletre való termesztést engedélyezték, egy másik kedvezmény meg - amely szerint a termelők a dohányból férfi családtagjaik részére bizonyos mennyiséget megtarthattak - nemcsak, hogy hivatkozási alapul, de táptalajul is szolgált a csempészkedésre (76). Az 1887. XLIV. te. a kedvezményeket hatályon kívül helyezi, de a csempészetet megszüntetni nem tudja, mert anyagi természetű összetevői és társadalmi okai mélyebbek, mintsem, hogy adminisztratív eszközökkel, szabályozással (ha mégoly szigorúakkal is!) feloldani lehetne őket. A dohánytermelés alakulását az alábbi megyei összehasonlító adatok mutatják: (77) Dohánytermelő beültetett É v községek termelők terület száma (holdakban) 1851 58 5524 3581 1856 94 12696 9435 1866 45 6623 4739 Anövekvő mennyiség átvételére Faddon, 1857-ben beváltó telepet létesítenek. Faddot mint a tolnai felügyelőség kerületi hivatalát tartják számon. A hivatal teendői: termelési engedélyek kiadása, a termeltetés ellenőrzése, szaktanácsadás, beváltás, raktározás stb. - Húsz év múltán a telep kicsinynek bizonyul, s hogy a dohányt szakszerűen tárolhassák és kezelhessék, 1877-ben megépítik a faluvégen, a temető mellett az új „magazint". A régi telep még tizenöt évig szolgál, de a kilencvenes évek elejére faépítményei elkorhadnak és lebontásra ítéltetnek. Pótlásukra az új helyen bővül két és fél holdnyi területtel, korszerű épületekkel a beváltó (78). A több lépcsőben kiépülő intézmény mind jobban háttérbe szorítja a tolnait, azt 1890-ben meg is szüntetik (79). 75 TmL Tolna vármegye első alispánjának iratai 394/1862. 76 „1887-ik évi törvénycikkek". Budapest, 1887, 216. 77 Natorp-Bálványi i. m. 81. 78 TmL Fadd község iratai 1892-1897, 50-58. 79 Natorp-Bálványi i. m. 178. 18* 275