Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Vadas Ferenc: Faddi dohány
4 nak a vélemények: Melich János a mai Fáddal (10), Pais Dezső Papvásáraljával azonosítja (11). A kérdés nem tekinthető tisztázottnak, de annyi bizonyos, hogy a papvásárarja mellett felhozott érvek sem nyomósabbak azokénál, akik a Patadi-Fadd azonosságot vallják (12). Ahhoz viszont nem férhet kétség, hisz igen sok adattal támogatható, hogy a tihanyi apátság 1055. évről származó alapítólevelének Fotudi-yà. azonos a mai Fáddal (13). Amagyar nyelv legrégibb oklevél-emlékében (14) a 17. szám alatt felsorolt falu Fotud(i), melynek határát részben latin (Magna via), részben magyar nyelven (Aruk-tüe, Lean-syer, Aruk-fee) jelölik (15). Részletes határmegjelölést és terjedelmes birtokleírást ad az 1211. évi birtokösszeírás (16), amely név szerint sorolja fel a Fatod faluban élő szolganépeket (17). Az összeírás szerint az apátságnak Faddon mintegy harminc háznépe lehetett kettőszázötven lélekszámmal: földművelő jobbágyok, szekeresek, halászok, és szőlőmüves(ek) (18). A XV. századtól megszaporodó oklevelek is gabonatermesztésről, halászatról, állattenyésztésről, fakitermelésről, szőlőmüvelésről (19) tudósítanak, továbbá birtokviszályokról, rablásokról, gyilkosságokról. Az oklevelekből az erkölcsi züllöttségnek oly szomorú képe rajzolódik ki, ami még középkori mértékkel mérve is szokatlan, különösen, ha a földesurak szerzetesek, keresztes lovagok, egyházi emberek (fehérvári keresztes lovagok, veszprémi egyház, fehérvári káptalan, ill. prépostság) (20). A bűnözésben nem is annyira a parancsra cselekvő jobbágyok, sokkal inkább uraik és Vezetőik felelősséget kényszerül megállapítani a tárgyilagosságra törekvő történetkutató, még akkor is, ha azok származéka, akik a parancsokat osztogatták (21). A török hódoltság első századában a község számottevően gyarapszik: míg 1545-ben a török császárnak mindössze csak 49 ház adózott, egy 1557-ből származó defter már három „városrészt" említ 114 házzal, 1572-73-ra viszont már 190-re emelkedik az adózó házak száma. A nevekből kitűnik, hogy a lakosság színmagyar (22). A hódoltság végére a népesség erősen megritkul. Megyeszerte áldozatokat követel a Rákóczi-szabadságharc és a pestis is. Blagotta harmincados 1700-ból származó összeírásában mindössze 9 telkes jobbágy neve szerepel (23) (közülük 6 az „őslakos" faddi) (24), három év múltán viszont már 24 a jobbágyok száma (25); 10 „Keresztneveinkről" c nagy jelentőségű tanulmányában határozottan kijelenti, hogy a veszprémvölgyi apácák oklevelének Patadija megegyezik a tihanyi (1055) alapítólevél Fotudijával, a mai Fáddal. (MNy. X, 151.) Melichen kívül a Patadi-Fotudi egyezőséget vallja még Jakubovich: MNy. XX 11; Czebe: Ak. Tört. Ért. XXTV73, 17; Gombocz: ÖM 11/1, 88 stb. 11 Pais Dezső: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék (Bpest, 1939. 32.) 12 Vadas Ferenc: Melekdi vincellér faluja. Dunatáj, II. 1, 54. 13 Bárczi Géza: A Tihany Apátság Alapítólevele mint nyelvi emlék (Bp., 1951 ); Szamota NyK XXV, 145; Erdélyi L. : PRT. X 417 ; Melich MNy. X 151; XXV, 112 stb. 14 ÓMOLV22. 15 A tihanyi apátság története. Bpest, 1918. 1. 420. 16 Pannonhalmi főapátság lit. Tihan. Fasc. 1. No. 5. 17 Erdélyi László: A tihanyi apátság népeinek 1211. évi összeírása NyK XXXIV, 388-416. 18 „Chatar, filius Emrici, Held vinitor ecclesie" PRT X 511. 19 1447-ben a veszprémi káptalan és a keresztesek faddi jobbágyainak egymás közötti háborúsága során az egyik jobbágyot szőlejében kegyetlenül elverik. - 1466-ban a fehérvári keresztesek és a veszprémi káptalan közötti birtokvita tárgyát - többek közöttszőlők is képezik. - 1495-ben Bodó Gáspár tolnavári tiszt a keresztesek faddi birtokaira tör és elrabol 200 hordó bort is. Diplomatarium Crucigerorum de Alba III. 870, 903. 689. Közli Bartal Aurél: Fadd monográfiája, 1941. 30, 34, 41. 20 Uo. 30-44. 21 Uo. 46. 22 Magyarországi török kincstári defterek. Bpest, 1886. I., Közli Bartal i. m. 49-51. 23 Bartal i. m. 87. 24 Csapó Gergely, Csapó Istók, Keserű Mihály, Keserű János, Tóth Marci és Tóth Mihály családnevei szerepelnek a korábbi okiratokban. 25 O. L. Urbaria et Conscript.: Fasc. 91. No. 4.; Fasc. 64. No. 16.; Fasc. 91. Közli Bartal i. m. 90. 268
