Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

23 Nea Nikomedeiában, Tsangliban, illetve a Starcevo kultúra anzai lelőhelyén, az edényekben többnyire gyermekeket helyeztek el. Az agyagedényeknek ilyen célra történő alkalmazása minden bizonnyal Délkelet-Európából került a Kárpát-medencébe (az agyagégetés ismeretével), a Starcevo és a Kőrös kultúra közvetítésével, melyek a közép-európai neolitikum kialakulásához a döntő impulzusokat adták. A pithostemetkezések a görög területen sem gyakoriak a neolitikumban, ez a szokás csak a korahelládikus időszakban válik általánossá a görög szárazföldön és a szigeteken, de Kisázsiában is, és sok esetben is megfigyelhető jelenséggé válik. Akoraneolitikumból mindenesetre figyelemre méltó, hogy a Kárpát-medencében agyagedényben csak égett emberi csontokat találtak, míg a sértetlen koponyák a puszta földből, sírokból kerültek felszínre. így a kétféle jelenség mögött kétféle szokást és kétféle eredetet kell feltételeznünk a Kőrös és Starcevo kultúra leletei esetében. Az emberi koponyák agyagedényekben való elhelyezése a közép-európai vonaldíszes kerámia népénél is gyakorolt szokást jelez, erre konkrét adatunk Quedlinburgból van, ahol a koponyát tartó edényt gödörben helyezték el. A zauschwitzi I. és II., a hanaui, lösskuppei, dresden-cottai és frankfurt-praunheimi leletek esetében a koponyákat magukban helyezték a földbe, gödrökbe, néhány esetben edényt is mellékeltek. Ezt Quedlinburgban és Frankfurt-Praunheimben tapasztaljuk, míg cserepeket több lelőhelyen is találtak a koponyáknál, mint Zauschwitz II. és Hanau esetében. A vonaldíszes kerámia időszakában nem volt szokás mellékletek adása a koponyákhoz, Lösskuppén ugyan állatcsontokat találtak a gödörben, mely valószínűleg hulladékgödör volt, és a benne lévő csonttárról sem tudni, hogy mellékletként került-e a gödörbe. A belgiumi neolitikumból ismert példáknál a koponyákat nem gödörben, hanem tűzhelyen helyezték el, a ház középpontjában. Alengyeli kultúrát, illetve a közép-európai későneolitikumot megelőző balkáni kultúrák közül a Hamangia kultúrából és az Adria-vidék középső neolitikumából bizonyított a koponyatemetkezés szokásának megléte. Állatcsontokat csak egy esetben találtak a koponyánál, Cernavoda-Columbia-D-temetőjében. Figyelemreméltóak a görög kesőneolítikus leletek, az, hogy az Alepatrypa-barlangban az edényben csak fejet helyeztek el, és kérdéses, hogy a lernai leletet, gyermekcsontvázat csőtalpas tálban egyszerűen pithos-temetkezésnek tekinthetjük-e. A koponyával kapcsolatos kultikus tevékenység körüli legváltozatosabb képet a későneolitikus „festett kerámiás-kör" kultúrái, utódkultúrái, csoportjai mutatják. A lengyeli kultúrával nagyrészt egyidős, délkeleti jellegű tiszai kultúrából nem ismertek adatok koponyatemetkezésekre (Dévaványa - Sártó 4. sír?), míg a lengyelikörből egész sor lelet került elő. Alengyeli kultúra morva-osztrák ágára jellemzőek a koponyacsoportok, „koponyafészkek" telepgödrökben. A poigeni koponyacsoport esetében, az öt emberi koponyában egy feláldozott család maradványai tételezhetők fel, erőszakos halálukra a koponyasérülések a bizonyítékok, akárcsak a langenloisi leletben. A cezavy-i koponyacsoportnál más emberi vázmaradványokat is találtak, a koponyák ugyancsak erősen sérültek. Ezeket a leleteket a koponyák halált okozható sérülései miatt sem tarthatjuk szokványos koponyatemetkezésnek, akárcsak a bisambergi I. leletet, a sérült női koponyát A Karanovo I. és a Kőrös kultúrában megfigyelt áldozati forma előfordul a lengyeli kultúrában is, a szakályi leletnél, mely semmiképpen sem tartható hamvasztásos temetkezésnek - annak ellenére sem, hogy ekkor már gyakorolták a halottak elégetését. A lengyeli kultúra utódkultúráiban csak Metzendorf-Woxdorfban talál25