Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből
17 redékek feküdtek, némelyiken vágás- és ütésnyomok is láthatók (166). Figyelemreméltó az ugyancsak morva-festett kerámiás Dzbánic-i lelet, ahol egy gödörben 12 emberi koponya feküdt, arcrészükkel egyazon irányba (ÉNy-felé). A leletegyütteshez ezenkívül egy kutyakoponya (akárcsak Langenloisban!) és edények (kb. 14 kerámia) tartoznak (166/a). Akutyáknak hasonló esetekben külön kultikus jelleget tulajdonít a kutatás (166/b). A morva-osztrák ág alsóausztriai Bisamberg-i lelőhelyén két leletet is találtak, mely a koponyakultuszhoz, illetve az áldozatok témájához kapcsolódhat. Az első lelet egy fiatal nő koponyája, mely neolitikus cserepek és állatcsontok között feküdt nyugat felé néző arcrésszel. A leány a koponya sérülése következtében halhatott meg, ezt a leletet is kapcsolatba hozzák az antropofágiával, ám ezt a véleményt nem fogadja el URBAN (167), ellenben az erőszakos halál tényével ő is egyetért a koponyasérülés alapján ( 168). A másik bisambergi lelet egy felnőtt férfi csontváza, 125 cm mélységben ugyanitt egy sérült női koponyát is találtak, alsó állkapocs nélkül feküdt bal oldalán, nyugatra néző arcrésszel (169). A férficsontváz 18-24 éves emberé volt, a nő életkorát 15-18 évesnek határozták meg (170). A sírban talált állatcsontokról feltehető, hogy halotti lakoma maradványai (171), de éppúgy lehetnek melléklet-maradványok is. A két bisambergi koponyával kapcsolatos jelenséget - akárcsak a poigenit - szintén egy különlegesnek vélt koponyakultuszra vezeti vissza (172). Nem állapítható meg, hogy a női koponya elsődlegesen vagy másodlagosan került-e a sírba, vagy kultikus rítus részeként. Az antropológiai vizsgálatok sem ebben, sem az első bisambergi leletnél nem valószínűsítik a kannibalizmust (173). Az alsóausztriai Wetzleinsdorfban több idoltöredék, állatidol feje, kerámiatöredékek, paticsdarabok, silex- és csiszol kőeszközök, csonteszközök, obszidián, állatcsontok és faszéndarabok mellett gödörben, annak keleti részén emberi koponyatöredék feküdt (174), a lengyeli-kör objektumát képezik (175), melynek kultikus jellege feltételezhető. A szintén lengyeli korú Hagenbrunn-i leletben, 50 cm mélységben emberi koponya töredékeit, több fogát találták meg egy edénnyel, mely ún. csésze típusú, illetve több vékonyfalú edénykével együtt. A lelet éppúgy lehet koponyatemetkezés, mint egy erősen megbolygatott csontvázas sír (176). Sommereinben egy gödörben három koponyatöredék feküdt égésrétegen, festett, lengyeli korú cserepekkel (177). Ez a lelet feltételezi a koponyakultuszt, de a Stillfried-i leletnél sem dönthető el biztosan, hogy koponyatemetkezéssel vagy erősen bolygatott csontvázas temetkezéssel állunk szemben, mely a morva-osztrák ág fiatalabb fázisába tartozik (178). Nem világosak a leletkörülményei az Eggenburg-i leletnek sem: egy sekély árokban, 55 cm mélységben találtak emberi koponyát, mellette egy „Ständerfuss" • 166. Friesinger, 1963, 10. 166/a. Hornansky-Skutil, 1950. 166/b. Bauer-Ruttkay, 1974. 167. Urban, 1979/2, 382-383. 168. Urban, 1979/2, 382-383. 169. Urban, 1979/2, 381. 170. Urban, 1979/2, 381. 171. Urban, 1979/2, 381. 172. Urban, 1979/2. 381. 173. Urban, 1979/2. 381. 174. Nebehay, 1974, 36. 175. Urban, 1979/1, 15. 176. Urban, 1979/1, 14. 177. Friesinger-Schmidt, 1964, 43. 178. Schürer v. Waldheim, 1919, 247., Neugebauer-Maresch, 1976, 9., Urban, 1979/1,14. 2* 19
