Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

18 töredéke feküdt A lelet bizonytalan keltezésű, és a recens bolygatás lehetőségét sem zárja ki URBAN (179). A lengyeli komplexummal rokon Tripolje-Cucuteni kultúrából is több példa utal a koponyakultusz valamilyen formájára. O. KUNKEL a Tripolje-telepeken előforduló törött emberi csontokat, melyek gödrökből kerültek felszínre, áldozati jelenségnek tartja (180). Tripoljében, ún. „ploscsadkán" találtak két emberi koponyát, melyekhez edényeket és parittyagolyot is mellékeltek (181). Egy másik ploscsadkán emberi koponyák egymásba helyezett részei feküdtek agyagtapasztás között (182). ALuka Usztinszkaja-i Tripolje-településen, ploscsadka alatti ovális gödörben kagylók, cserepek, állatcsontok mellett egy 12-14 éves leány koponyája is felszínre került (a Tripolje-A-periódusból) (183). A mórágy-tűzkődombihoz részben hasonló jelenséget figyeltek meg Traianban, a Cucuteni A/B-időszakból. A telepen négy gödörből „különleges" temetkezéseket említenek (184), az 5. gödörben, annak egyik oldalán nyolc egész vagy széttört edény állt. A gödör közepén egy nagyobb edény feküdt, melybe csőtalpas edényt („Fruchtständer") helyeztek. Ebben egy kb. 60 éves nő koponyájának felső része feküdt bal oldalán, kelet felé irányítva, 1,15 -1,25 m mélységben. A csőtalpas edényt tartó kerámiát egy vörös kövön helyezték el, mellette őrlőkő és háziállatcsontok feküdtek. Ezenkívül a gödörben gyújtott tűz nyomait is megfigyelték (185). Ugyanebben a sírban 1,45 m mélységben egy nem egész gyermekcsontváz feküdt festett edénytöredékeken, és ilyenekkel körülvéve, a gyermek 8-9 éves lehetett (186). E. COM§A ezt gyermek rituális résztemetkezésének véli, mellyel a korábban elhelyezett objektumot megbolygatták, majd ezt, a női koponyát, az új sírban ismét elhelyezték (187). Segesváron (Shigisoara) egy agyagtűzhelyen, 80 cm átmérőjű fedőlapon tűz nyomai látszanak, körben számos cserép, edények és állatcsontok hevertek, emberi csontokkal együtt Egy edényben egész gyermekcsontváz volt, ennyiben „szabályos" pithostemetkezésnek tarthatjuk, egy másik edényben pedig izolált gyermekkoponyát találtak (188). Ennél koponyaáldozatot tételeznek fel, melyet bizonyos istenségnek hozhattak a neolitikus lakók (189). Premysleniben neolitikus gödrökben három emberi alsó állkapocs és koponyaalapok voltak, melyek fiatal emberektől származtak (190). Ugyanezt figyelhetjük meg az alsóausztriai Hankenfeldben: egy mélyedésben három fiatal csontjait találták meg állatcsontokkal, edénytöredékekkel, őrlőkővel, kovakövekkel keverve, a csontok feltörtek, részben megszenesedtek (191). Az egyik koponyatetőn olyan, pengétől származó vágásnyomok voltak, melyek a fejbőr lenyúzására utalhatnak (192). A lengyeli kultúrával részben egykorú tűzdelt szalagdíszes kerámia Taubach-i lelőhelyéről is ismert adat a vizsgált témakörből. Településen, 1 m mélységben szétnyomódott emberi koponyát találtak alsó állkapocs nélkül. Ugyanitt egy edény is fe179. Urban, 1979/1, 11. 180. Kunkel nyomán Häusler, 1966, 66. 181. Häusler, 1964, 759. 182. Häusler, 1964, 759. 183. Häusler, 1966, 66. 184. Müller-Karpe, 1974, 915. 185. Dumitrescu, H., 1957., Comsa, 1974, 138. 186. Dumitrescu, H., 1957., Comsa, 1974, 138. 187. Comsa, 1974, 138. 188. Maringer, 1952, 249. 189. Ebért, 1921-1922, 247. 190. Friesinger, 1963, 17. 191. Friesinger, 1963, 12. 192. Hofmann, 1971, 6. 20