Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

16 azok között, amelyekben a koponya hiányzik. A kérdéses sírok nagyobb részénél így nem tételezhetjük fel azt, hogy a koponya a művelés következtében került el a csontvázaktól. Meg kell említeni, hogy a harminchárom csontvázból huszonnégynél állapítható meg, vagy tételezhető fel a férficsontváz, melyeket még a mellékletekben való rendkívüli gazdagság is jellemez (154). Mindez valószínűsíti a feltevést, miszerint ez a koponyával kapcsolatos, kultikusnak tűnő gyakorlat a jelentősebb szerepű férfiak esetében volt szokásos. Arra nincsenek adataink Zengővárkonyból, hogy a hiányzó koponyákkal mi történt, mivel egyedüli, „izolált" koponyát csak egy esetben találtak a lelőhelyen, egy gödör töltelékföldjében (DOMBAY szerint „lakógödör") (155). Feltételezzük, hogy koponyatemetkezés, koponyakultusz jelenségével állunk szemben itt is, ami azért lényeges, mert Mórágy-Tűzkődombon és Szakály-Rétiföldeken kívül ez az egyetlen adat (eltekintve a lengyeli és zengővárkonyi koponyanélküli temetkezésektől), amely a koponyával kapcsolatos kultikus gyakorlatra utalhat a dunántúli későneolitikumban. Egyébként a koponyanélküli temetkezésekre már a koraneolitikumból is vannak példák, amint láttuk, és a közép-európai vonaldíszes kerámiában sem ismeretlen ez a jelenség: Nerkewitzben egy 8-10 éves leány zsugorított csontváza került elő koponya nélkül (156). (Ennek a kérdésnek a vizsgálata meghaladná e dolgozat kereteit). A törzstől elválasztott és elkülönített fejek, koponyák további „sorsára" csak következtethetünk más, hasonló korú lelőhelyek adataiból. A lengyeli kultúra morva-osztrák ágának Poigen-i lelőhelyén egy telepgödörben festett edényen és állatcsontokon kívül öt emberi koponya is volt a gödör északi peremén. Három koponya nőé, egy férfié, egy pedig gyermeké volt, ezek minden rendszer nélkül feküdtek, minden más vázrész hiányzott (157). Négy koponyán sérülési nyomok láthatók (158). 0. URBAN a leleteket „speciális koponyakultusznak" tartja, melynek vallási jelentését még nem ismerjük pontosan (159), míg R PITTIONI szerint ez egy koponyatemetkezés, sőt a kannibalizmust is feltételezi, méginkább az ugyancsak burgenlandi és hasonló korú Langenlois-i, égési nyomokat mutató koponyák alapján (160): Egy gödörben, gödörszerű mélyedésben feltehetően öt, bizonyíthatóan csak két női koponya feküdt széttört és égett emberi hosszúcsontokkal együtt (161). Az egyik égett női koponya hátsó falrésze hiányzott, esetleg az agyvelő kiszedésére törhették fel (162), utóbb azonban nem dönthető el, hogy a koponya nem az ásatási munkák során sérült-e meg (163). Ennek ellenére H. FRIESINGER lehetségesnek tartja az antropofágiát (164). A gödörben még tíz edényt, több edénytöredéket és egy kutya koponyát találtak (165), ami megerősíti a feltevést, mely szerint itt áldozati jelenségről van szó. Ehhez hasonló lelet került elő a morva-festett kerámia Cezavy lelőhelyén, ahol egy gödörben négy emberi koponya, medence- és hosszúcsont tö154. Dombay, 1960, 199. 155. Dombay, 1960, 200. 156. Hoffmann, 1971, 12. 157. Berg, 1956, a. b., Friesinger, 1963, 17., Urban, 1979, 16. 158. Pittioni, 1964, 30., Friesinger, 1963, 17. 159. Urban, 1979/116. 160. Pittioni, 1954, 32. 161. Zimmermann, 1935., Pittioni, 1954, 32. 162. Friesinger, 1963, 15. 163. Friesinger, 1963, 15. 164. Friesinger, 1963, 15., Urban, 1979/112. 165. Friesinger, 1963, 15. 18