Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

18 még a választmány fontosságáról megállapítottaknak is ellentmondani látszik, amennyiben a kérdést a jelenség szintjén vizsgáljuk csupán. Az átgondoltabb elemzés viszont meggyőz arról, hogy az ülések iránt megnyilvánuló nagyfokú közömbösség lehet a testületen belül megvalósult kormánypárti monopolhelyzet kísérőjelensége is. Nem nehéz belátni, hogy az abszolút többséget élvező szabadelvű párti választmányi tagok részvételét csak az egyéni ambíció motiválta, a pártpolitikai érdekek érvényesítésének igénye és szüksége viszont már nem játszott ebben szerepet. A központi választmány működésében a választói névjegyzékek összeállításával kapcsolatos teendők jelentették az évenként állandóan ismétlődő feladatot. Az elvégzendők sorrendjét, határidejét is többnyire a törvényi rendelkezés szabta meg. A névjegyzékek évenkénti kiigazításához szükséges intézkedéseket a központi választmány minden év májusának első napjaiban tette meg, a névjegyzékek összeállítását pedig június közepén kezdte el (83). A két időpont közötti másfél hónapon belül a választmány döntött az - általa életre hívott - összeíró bizottságok tevékenységének ütemezéséről. Az összeíró küldöttségek által elkészített ívek alapján a választmány ideiglenes névjegyzéket állított össze, amelyet hirdetmény útján közszemlére tétetett. A kihirdetést követő 10 napon belül fogadott el a választmány reklamációt a névjegyzékből való kimaradás vagy indokolatlannak vélt felvétel miatt (84). IV. számú táblázatunk az 1883-1904 közötti időszakban a központi választmányhoz benyújtott panaszokat összegzi (85). A választások iránti érdeklődést is jelző adatok elemzése során a következő megállapításokra jutottunk: - Alakosság érdeklődése az összeírások iránt rendkívül ingadozó, az idő előrehaladásával sem csökkenő, sem növekvő tendenciát nem mutat. - A reklamációk száma a választásokat megelőző években ugrásszerűen megnövekszik, s az abszolút értéket tekintve is ezekben az években mértük a legmagasabb arányokat. Ez a szabályszerűség logikus következménye annak a törvény által szabályozott gyakorlatnak, amely szerint a névjegyzékek érvénye az összeállítást követő évre terjedt ki. - Nagyon magas volt a reklamációk száma 1896-ban. Ekkor, a korábbi időszak tapasztalatai alapján leszűrhető törvényszerűséggel - a reklamációk választási években való zuhanásszerű visszaesésével - szemben a névjegyzék ellen benyújtott felszólalások száma még emelkedett is, ami összefügghet azzal, hogy a Néppárt fellépése miatt különösen feszültségteli hangulatban folytak a választások; meg azzal is, hogy a választásra - az eddigiektől eltérően - október hónapban került sor (86), ebből adódóan a felszólalásokat nem sokkal a választások előtt, vagyis egy hangulatilag is felfokozott időszakban nyújtották be. 1875-1905 közötti korszakra vonatkozó összehasonlító adatok hiánya miatt nehéz megítélni a központi választmányhoz beérkezett reklamációk nagyságrendjét, az összeíró bizottságok munkájának milyenségét. Húsz év alatt 548 személyt érintő, összesen 344 reklamáció önmagában véve nem minősül magas számnak, de ezt az értéket alacsonynak ítélni, ettől mégis óvakodunk, mert erre intenek azok a Csanád 83. 1874:33. te. 40. §. A májusi és júniusi határidőket az 1899:15. te. 145. § március elejére és április közepére módosította. 84. 1874:33. te. 44. § valamint 1899:15. te. 147. § 1. pontja, ami a határidőt 15 napra emeli. 85. lásd melléklet 86. TmL. kv.jkv.' 1884/7., 1887/7., 1892/3., 1896/60., 1901/58., 1905/4.1884-ben a megyében jún. 13-án, 1887-ben jún. 17-én, 1892-ben jan. 28-án, 1896-ban okt. 28-án, 1901-ben okt. 2-án, 1906-ban jan. 26-án zajlottak le a választások. 174