Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Zsuzsanna: Országgyűlési képviselő-választások Tolna megyében (1875–1905)

6 A tanulmány témája indokolja, hogy külön figyelmet fordítsunk - a választások eredményére nem elhanyagolható hatást gyakorló - tényezőre: a megye nemzetiségi, vallási összetételére. A területet magyarok, németek, szlovákok, szerbek és horvátok lakták. A nemzetiségek közül azonban csak a németek száma jelentős: a magyar anyanyelvűek a megye összlakosságának kb. 69%-át, a németek közel 30%-át alkották (18). Nem elhanyagolható körülmény a nemzetiségek területi megoszlása sem. A legtöbben a völgységi kerületben (Bonyhádon és Bonyhád környékén) laktak, itta 35 ezer lakosból 28 ezer volt német anyanyelvű, ugyanitt kb. 20 ezren nem ismerték a magyar nyelvet (19). A lakosság vallási összetételét katolikus többség jellemzi, arányuk 1900-ban 60,5%. Ez a megyei átlag két szélsőséget tartalmaz: egyik oldalon a szakcsi kerület szinte minden más vallást kizáró - 90% fölötti értékét, a másik oldalon pedig a kölesdi kerület 40% körüli arányát (20). A megye gazdaságát, társadalmát bemutató elemzésünket annak tudatában zárjuk, hogy ez a szűk keresztmetszet alig több témánk bevezetésénél. Nem pótolja, inkább sürgeti a XDC sz. második felére vonatkozó gazdasági, társadalomtörténeti kutatásokat, amelyek hiánya a politikai jogi, intézménytörténeti stb. kérdések megítélését is nehezíti. Tanulmányunkban a későbbiek során nem egyszer kényszerülünk arra, hogy - elsődlegesen nem a gazdaság és a társadalom jellemzésére hivatott forráscsoportok alapján - következtessünk a korszakunkban lejátszódó gazdasági, társadalmi folyamatokra. Ezek - amennyiben a más irányból végzett kutatások által is megerősítést nyernek - adalékul szolgálhatnak egy későbbi, gazdasági és társadalomtörténeti feldolgozáshoz is. A VÁLASZTÓKÖZÖNSÉG Az 1848:4. és 5. te. - a maga korában Európa egyik leghaladottabb választójogi törvénye - terhes hagyatékként nehezült a dualizmuskori vezetőrétegekre (21). Nem is váratott sokáig magára a választójogi novella megalkotása, amely a választásra jogosultak körét szűkebbre vonta. Az 1874:33. te. korlátozó hatása elsődlegesen azon rendelkezése révén érvényesült, amely az 1848-as törvény vagyoni cenzusra alapozott szabályozását adócenzussá alakította oly módon, hogy az adóhátralékosokat eleve a választóközönség körén kívül állónak minősítette (22). A választásra jogosultak körét szűkítették a pedagógusok és lelkészek választójogával kapcsolatos intézkedések (23), s az is, 18. Tvm., 1904. jan. 17. Népszámlálás, 1902. 132. 19. Tvm. 1904. jan. 17. 20. Népszámlálás, 1902. 128-132. 21. Csizmadia-Kovács-Asztalos, 1978. 354. 22. 1874:33. te. 12. § 5. pont. Itt jegyezzük meg, hogy ez előbbi rendelkezést az 1875:6. te. 1. § azzal egészítette ki, hogy „a választók névjegyzékébe, annak évenkénti kiigazításánál, azon jogosultak veendők be, akik a megelőző évi egyenes adót, illetőleg a megfelelő adóhátralékot április 15-ig bezárólag lefizették." 23. 1874:33. te. 9. § „A lelkészek és segédlelkészek választói jogának gyakorlatához megkívántatik azonban, hogy mint ilyenek, valamely egyházközségben hivatalos alkalmazásban legyenek. A tanárok, iskolatanítók, kisdedóvók és községi jegyzők pedig választói joggal az esetben birnak, ha illető állomásukra a törvény értelmében kineveztettek, választattak vagy hivatalukba megerősítettek." 162