Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

14 marhakoponyák, illetve szarvas- és disznókoponyák is. Egyes esetekben az emberi koponyáknál egész edényeket, agyagidolokat is elhelyeztek (129). Voltak itt csoportosan elrendezett koponyák, illetve találtak koponyatöredék csoportokat is (130). Ugyanezen a lelőhelyen egy másik koponyalelet is a felszínre került: egy sír feltöltésében két koponya feküdt darabokban és egy agyagidol. A sírban volt egy csonkított gyermekcsontváz, felette felnőttek koponyatöredékei, szarvasmarha állkapocs, edény bukkantak elő (131). Cemavoda-Columbia-D-íélőhélyén más izolált koponyákat is feltártak, ezeket a neolitikumban nagy gonddal, rituális körülmények között helyezték el. A koponyák mellett, melyeknek néha az alsó állkapcsuk is megvolt, állatcsontok, kövek feküdtek (132). Az ásatási területtől északabbra, Coada Zevoiuluiban további koponyatemetkezések kerültek felszínre. Egy csoportban öt emberi koponya volt együtt, másutt magukban voltak, mindnél találtak disznó-, kecske- vagy szarvasmarhaállkapcsot is (133). D. BERCÍU említi, hogy a Hamarigia kultúra Mangalia-i lelőhelyén is találtak rituális koponyatemetkezéseket (134), a leletkörülmények alapján E. COM§A temetőt tételez fel (135). A koponyakultuszt jelző leletek nem hiányoznak a nyugat-balkáni középső neolitikumból sem. Daniloban/Danilo kultúra) J. KORO SEC három gyermekcsontvázon kívül egy izolált koponyadarabot is talált (136). Grapceva Spiljában a barlangban öt ember maradványai kerültek elő, ezek között megállapítható egy hároméves gyermek alsó állkapcsa és egy hat-nyolc év közötti gyermek felső és alsó állkapcsa. G. NOVAK ezek alapján tulajdonít a barlangnak kultikus jelleget (137). Ugyancsak állkapcsot találtak Lisiciciben (Lisicici kultúra) egy lakógödörben, a tűzhely mellett (138). A BEN AC a fenti dalmáciai leletekből koponyakultuszra gondol, de kimondott koponyakultuszt csak Lisiciciben tételez fel: mivel itt semmi más vázrészt nem találtak, biztosnak véli, hogy csak a koponyának, illetve a mandibulának tulajdonítottak jelentőséget (139). A közép- és kelet-európai ún. „festett kerámiás" későneolitikus komplexum kultúráinak kialakulásában a helyi, középső neolitikus alapokon kívül a déli, délkeleti újabb hatásoknak kell jelentős szerepet tulajdonítani (140), ezek nyomai a vallási-kultikus élet területén is megfigyelhetők. Míg azonban a közép-európai későneolitikumban gyakori jelenség a koponyaleletek előfordulása, addig Délkelet-Európából csak kevés adatot ismerünk. A későneolitikus Alepatrypa-barlangbanDiros-szigetén, egy „funerary cave"-ben agyagedényben helyeztek el egy koponyát (141). G. HOURMOUZIADIS nem tesz különbséget a koponyatemetkezés és pithostemetkezés között, amit az újszülöttek vagy kisgyermekek szokásos eltemetési módjának tart (142). Ugyanebben a barlangban, későbbi ásatás során (1971-ben) újabb leletekre bukkantak: különleges jelentőségű volt egy nagy koponya-„osthoteke" feltárá129. Morintz, 1955, 155-156., Cornea, 1974, 134. 130. Morintz, 1955, 157. 131. Morintz, 1955, 157. 132. Comsa, 1974, 134. 133. Morintz, 1955, 157-158. 134. Berciu, 1955, 37-39. 135. Comsa, 1974, 132. 136. Korosec nyomán Benac, 1961, 119. 137. Novak, 1955, 266. 138. Benac, 1958, 90. 139. Benac, 1961, 119. 140. Kalicz-Makkay, 1975, 257. 141. Hourmouziadis, 1973, 206. 142. Hourmouziadis, 1973, 211. 16