Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai
10 Rajzos ábrázolást ez idáig egyikről sem ismertünk, s a térképvázlat jobb és bal szélén látható aprócska rajzok értékét számunkra az is növeli, hogy a kétségkívül meglévő erős sematizálás mellett egyedi vonatkozásokat is felfedezhetünk rajtuk. Megtudjuk például, hogy míg Bölcskét teljesen leégették a tatárok, addig Madocsán csak a templom és néhány templom környéki ház esett áldozatul a gyújtogatásnak. (17-18. kép.) A bölcskei romos házaknál így merész dolog lenne csupán a kép alapján következtetni a házak típusára, Madocsa esetében azonban határozottan megkülönböztethető házfajtákat fedezhetünk fel a rajzon. Ezek közül is különösen érdekesnek látszik a kép bal oldalán lévő két „hajtott ház", valamint a templom szomszédságában álló - a többitől nagyságában is eltérő - leégett tetejű épület. Utóbbi az akkorra már reformátussá lett község paplakja lehetett (39). Bölcske romos templománál csupán annyi bizonyos, hogy egyhajós, egytornyú, kerek szentélyzáródású, keletéit temploma volt a falunak. Madocsánál viszont fontos kiegészítő adatokat nyerhetünk e rajz segítségével az egyik legrégebbi, sajnos máig sem eléggé ismert nemzetiségi monostorunk régészeti kutatásához. A madocsai monostor építésére még Géza királytól 1147-ben nyert engedélyt a Bikács nemzetség egyik tagja, s feltehetőleg még ekkor, esetleg a XIII. században fel is építették Szent Miklós tiszteletére felszentelt egyházukat. Virágkorát a XIII. század végéig élte az akkor még Benedek-rendi apátság, majd a XIV. század első évtizedeiben rohamos hanyatlásnak indult. Több híradás szól arról, hogy épületei düledezőfélben voltak, szinte folyamatosan javításra szorultak (40). A század végére már a Domonkos rendhez tartozó kolostort és templomát Csorba Csaba szerint még a Mohács előtti időszakban megerődíthették, ám erre nézve ezideig nincs semmiféle bizonyító adatunk (41). Ugyanígy nem Iájuk egyelőre igazoltnak azt az adatot sem, mi szerint Madocsa faragott kövekből épült kéttornyú temploma egy „török kastély" közepén állt volna (42). Itt természetesen nem a bencés stílussal nagyon is összeegyeztethető kéttornyú templom említése a kifogásolható, hanem a „török kastély" feltételezése. Ez az, amire egyenlőre sem régészet, sem pedig írott forrásban fellelhető bizonyíték nincs. A templom létezését azonban későbbi leírások is igazolják. Pesthy Frigyes helynévgyűjtő kérdőívére válaszolva 1865-ben írja például Névery Ádám, Madocsa jegyzője: „A Mohácsi gyászos veszedelem után elpusztíttatott a két tornyú roppant abbatiale templom, melynek romjait, s a két tornyot összekötő merész bolthajtást még 80. évvel ez előtt bámulással lehetett szemlélni. " (43) Sajnos nem sokáig. A„merész bolthajtást", az egyik tornyot, valamint a még álló falakat egy 1802-ben nyert engedély 39 A község lakói 1560-ban tértek át a református hitre. - Gaál Attila - Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesthy Frigyes Helynévtárában II. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve IV-V. Szekszárd. 1975. 332. 40 Csorba Csaba: A sárvíz mente településtörténete a X-XVII. században. Tanulmányok Tolna megye történetéből III. Szekszárd. 1972. 60, 64-65, 69. 41 Csorba Csaba: Erődített és várráalakított kolostorok a Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében. Somogy megye múltjából. Kaposvár. 1974. 33. +r 42 Takáts Sándor is említést tesz egy török kastélyról, de ezt eddig egyetlen hódoltságkori forrás sem igazolta még: „...A tolnamegyei Madocsán lévő török kastélyról írják például, hogy közepén faragott kövekből épült pompás kéttornyú templom volt." - Takáts Sándor: i. m. II. Budapest. 1915. 59. 43 Gaál Attila - Kőhegyi Mihály: i. m. 331. 132
