Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai

alapján lebontották és Bölcskére szállították át az ottani római katolikus templom felépítéséhez (44). A hajdani kéttornyú templom tehát végleg elpusztult és képes ábrázolása, - a református egyház tulajdonában lévő XVIII. századi réz pecsétnyomótól eltekintve (25. kép) - ez ideig nem volt ismeretes. A „MADOCA: SZ: eKléZSIA: Petsétje:" feliratú pecsétnyomó még a romok elbontása előtt készült, és jól felismerhető rajta az említett boltív és a két torony, de semmiféle támpontot nem adhat arra nézve, hogy milyen volt az eredeti templom tájolása és miként építették be maradék falait és megmaradt egyetlen tornyát a jelenlegi egyhajós református templomba. Mindezekre a kérdésekre sajnos az időben és a rendelkezésünkre álló terület nagyságát tekintve is igen korlátozott régészeti kutatás sem talált megnyugtató választ. Az 1973-74-ben folyt feltárás során nyert adatainkat összevetve L. N. Hallard - véleményünk szerint lényegében megbízható - rajzával, az alábbiakat állapíthatjuk meg: A madocsai apátság temploma a leírásoknak megfelelően két négyzetalapú homlokzati toronnyal épült, melyek együttes szélessége azonos a hozzájuk csatlakozó félköríves szentélyzáródású hajórész szélességével. A minden bizonnyal háromhajós templomot a képen is látható kerítőfallal a kolostor épületeinek nagyfokú leromlása után, de még a török hódítás előtt építhették fel. Ennek lőrésszerű ablakait tekintve talán a Csorba által feltételezett erődítés bizonyítékát láthatjuk benne. Ajelenlegi ÉÉny-DDny tájolású templom tornya két szint magasságáig az eredeti állapotban megmaradt, s a torony délnyugati oldalán lévő keskeny lőrés-ablak is sértetlenül maradt ránk. A L. N. Hallard-íéÍQ rajz dél-délnyugati tájolását tekintve tehát úgy véljük, hogy a mostani templomhajó az eredetihez viszonyítva kilencvenfokos elforgatással épült. így kerülhetett a megmaradt torony az új épület hossztengelyébe és a homlokzat közepére. A másik torony alapjait ennek megfelelően a hajón belül, a középkori hajórész maradványait pedig a mostani templom déli oldalán, az évszázadokon át beépítetlenül hagyott (!) nyílt térségen kereshetjük (45). PAKS ÉS DUNASZENTGYÖRGY TÉRSÉGE szeptember 17-19. Szeptember 16-án tábort bontott a madocsa-bölcskei lapályon állomásozó sereg és a csapatok a szokott rendben megindultak Paks irányába. Az ezután következő néhány napról úgy tűnik, eltérő adatokat tartalmaz Diani naplója és a Le Journal híradása, ám a szövegek gondos vizsgálatával kiderül, hogy ez az ellentmondás csak 44 U. ott. - Bár nem tartozik szorosan témánkhoz, a kutatás számára érdeklődést keltő lehet a jegyző alábbi néhány sora is: „A torony és a templom falai pusztításakor igen sok köveken találtatott görögfelírás, de azok a kövek Bölcskére hordattak, - nevezetes, hogy a kövek belső oldalán volt, miből kihozhatni, hogy a 16-ig században elpusztíttatott templomhoz szintén elpusztult templom kövei is használtattak. " Vö. még: Sörös Pongrác: Az elenyészett bencés apátságok. A pannonhalmai Szent Benedek rend története. XIII. Budapest. 1912.331-336. - Feltárásunkon magunk is találtunk feliratos mészkövet, ez azonban a római korból származott. A középkori épületek elhordása sem írható egyértelműen a bölcskei templomépítés rovására. A madocsai házak és melléképületeik falában még ma is igen sok faragott, gyenge megtartású mészkő, un. „promontori kő" található. 45 Jelentés a feltárásról a BBÀM Régészeti Adattárában 213-75. ltsz. alatt. 133