Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Várady Zoltán: A bátai sírkő és epigráfiai összefüggései

6 Időrendben továbbhaladva a sort egy formai kidolgozása és anyaga alapján XV. századinak meghatározott sírkő zárja (29). (VII. tábla 2.) Ebben az időben pedig már a vésett gótikus minuscula divatja mellett a domborított minusculás forma is kedvelt volt (30), a század közepe után pedig már megjelennek a reneszánsz forma jellegzetességei is az ábrázolásban (31). A művészettörténeti kutatás formai jegyek és mennyiségi tényezők alapján két nagy kőfaragó iskolát tételez fel (32). Egyik a Felvidékre hatást gyakorolt kassai, mely hagyománytisztelő, s inkább a gazdagodó polgárság igényét szolgálja (33), másik az országos jelentőségű budai központ, melyet korábbi álláspont szerint a domonkosok kolostorában képzeltek el, ez azonban nem bizonyítható még a legújabb ásatások tükrében sem. (34) Budán az udvarral kapcsolatban levő emberek; lovagok, papok, gazdag polgárok változó divatot követő megrendeléseire dolgoztak a mesterek. A budai műhely hatása, mint fentebb is láttuk, szinte az egész országban megfigyelhető. Nemcsak az ábrázolások esetében, művészettörténeti szempontból lehet azonban megközelíteni a stílusáramlatok egymást követő hullámait, hanem a betűtípusok formaváltozásait vizsgálva, epigráfiai oldalról is. (VIII. tábla) Utóbbi a mintakincs mellett a keltezésnél is segítségünkre lehet. Abátai sírkő esetében például, egyéb díszítőelem hiányában csak erre támaszkodhatunk. Ennyi is elég azonban, hogy megállapíthassuk: a bátai sírkő epigráfiai szempontból bekapcsolódott az akkor uralkodó stílusirányzatba, s bár a sírkövek megrendelésre szállítása sem volt ritkaság, nem kizárt a helyi készítés lehetősége sem. Erre utal a betűvésés provinciális formája és a kő anyaga is. Egyáltalán nem meglepő ez a középkori bátai apátság szerepét nézve: királyi alapítás, az esztergomi érseknek való közvetlen alárendeltség, és a Krisztus-vére ereklye országos híre (35). Avallási szempontból kiemelkedő zarándokhely kulturális színvonalának is magasnak kellett lennie. Lektorálta KUBINYI ANDRÁS, fotó GAÁL ATTILA 29. Horváth H: Magyar Művészet, 1932. kny. 31., olvasata: H(IC) (IACE) T BERBARA FILI (A) MISER (ERE) (ME) I DEVS Radocsay: i.m. jegyz. 13. olvasat: H[IC/IACE] T B/ERBARA FIL[IA] MISER [ERE, ME] I / SECVN [DVM MA]GNAM 30. Horváth E: i.m. XXXVII. tábla 43., pl. Vernei-Kronberger E.: i.m. 18. tábla és ehhez hasonló vésetű sírkövek. 31. Szendrei I.: i.m. 400., Horváth H: i.m. Magyar Művészet VIII. 1932. kny. 24. 26. 31., Vernei-Kronberger E.: i.m. 5. tábla b, 13. tábla, 18. tábla, 26. tábla., Gerevich L.: i.m. 94. 32. Horváth H: i.m. Magyar Művészet VIII. (1932) kny. 24., Vernei-Kronberger E: i.m. 16., Dercsényi Z)..Nagy Lajos kora 103-107. 33. MihalikJ.: i.m. 1896. 75-97., MihalikJ.: i.m. 1897. 157-172., WickB.:i.m. 35-36. 54. 95-96., Vernei-KronbergerE: i.m. 18., Dercsényi D,: Nagy Lajos kora 103-105. 34. Horváth H: i.m. Magyar Művészet VIII. 1932. kny. 26., Vernei-KronbergerE.: i.m. 20., DercsényiD.: i.m. 105-107., H. Gyürky K: i.m. (1981) 137. 141. 150., Gerevich L.: i.m. 93-94. 35. Sörös P.: i.m. 120., Kónyi M.: A bátai apátság és csodálatos Szent Vér ereklyéje, Tolna vármegye múltjából 1940. 7-9,12-18, 31-32,35-37. 110