Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből
8 deai-sivatag egyik natufi lelőhelyén, Erq El-Ahmar-ban, négyszögletes alapú gödörben fiatal nő csontváza feküdt, ezenkívül még három felnőtt és három gyermek izolált koponyáját találták meg, mindegyikhez egy-egy állatfogat is mellékeltek (53). Mureybet III lelőhelyén, ahol natufi hagyományokat folytató kultúra leletei kerültek elő, a XVI. és XVIII. rétegekben három emberi koponyát helyeztek el külön-külön, helyiség sarkaiban vörös agyaggal borítva (54). A lelőhely korára meghatározott C dátumot J. MELLAART magasnak tartja, szerinte a leletanyag egyidejű a PPNA Jericho leleteivel (55). A PPNB Beidha-i lelőhelyén Jordániában, a II. rétegben találtak izolált emberi koponyát, ezenkívül koponya nélküli temetkezéseket. A koponya olykor a törzs közelében található, de gyakran külön temetik el, vagy épületek sarkaiban helyezik el őket (56). A III. rétegben a 12 éven felüliek nagyobb részét fej nélkül temették el, esetenként az alsó állkapcsot is odahelyezve (57). Abu Hureyra te//PPNB rétegében, az Eufrátesz déli partján emberi koponyákkal teli gödröket tártak fel (58). Aprekerámiás időszak legjelentősebb neolitikusnak mondható lelőhelye ajerichoi. Az itteni legelső, koponyakultusszal kapcsolatos leleteket J. GARSTANG találta meg még 1935-ben, három emberi koponyát, melyek arcrésze gipsszel volt megmintázva (59). A korábbi, PPNA-periódus telepesei fészekszerűen helyezték el a koponyákat, hasonlóan ahhoz, ahogy azt az ofneti és kaufertsbergi mezolitikusok tették (60) (i.e. DC évezred körül). A későbbi, PPNBperiódus(i. e. IX évezred körül) lakói megmintázták a halott arcát gipszből, életszerűre festették, a szemgödrökbe kaurikagylókat raktak (61). Ebben, a későbbi periódusban már nem fészekszerűen, hanem egyesével rakták el a koponyákat, a padló alá temették el a „portré"-jellegű fejeket (62). Hasonló leleteket találtak Ramad I. és II-ben. A koponyák csoportokban feküdtek, szintén gipsszel mintázott arcrésszel és festve, mint Jerichoban, mellyel egyidejűnek látszanak (63). Ramad I-ben a két legfinomabban kidolgozott „portré" 18-20 év körüli nőké volt, gödrökből kerültek felszínre (64). A PPNB-periódusra datált II. szintben csoportosan helyezkedtek el a koponyák gödrökben (65). A kisázsiai Hacilar prekerámiás V. rétegében tűzhely peremén voltak az emberi koponyák, melyeket az i. e. VII. évezred első felére kelteznek (66). Ahacilari V. réteg időben párhuzamos a levantei PPNB-időszakkal, beleértve a koponyakultusz meglétét is (67), a padló alatt kövön álló koponyalelet is Jerichora emlékeztet (68). Az ugyancsak kisázsiai Çatal Hüyükben, ahol fejlett élelemteremtő életmódot folytató neolitikus népesség lakóhelyét tárták fel, több koponyalelet is ismert Egy esetben az emberi koponyát a halott lábainál helyezték el, de az izolált koponyák 53. Müller-Karpe, 1968, 430. 54. Mellaart, 1975, 47. 55. Mellaart, 1975, 48. 56. Mellaart, 1975, 51. 57. Narr, 1975, 51. 58. Mellaart, 1975, 54. 59. Kenyon, 1959, 5. 60. Clark, 1976, 125. 61. Henschen, 1966, 23. 62. Mellaart, 1965, 42. 63. Contenson, 1971, 279. 64. Mellaart, 1975, 59. 65. Contenson, 1970, 379. 66. Mellaart, 1975, 96. 67. Clark, 1976, 127-128. 68. Narr, 1975, 52. 10
