Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

lapokkal lefedve (36). Jellegzetes objektumok itt a koponyatemetkezések: minden koponya egy-egy kőlapon feküdt, kőtömbökkel (16. sír), vagy kődarabokkal köralakban kerítve (30, 43, 75, 76. sírok) (37). Ezenkívül még két tűzhelyen is találtak koponyatöredékeket (38). Cuina Turcului II rétegéből is ismertek résztemetkezések, koponya, állkapocs (39). Avaskapui mezolitikumot geológiai és C(14) - adatok alapján az i.e. 10—6. évezred közé datálják (40). A petralonai lelet L. SCHOTT szerint pleisztocén koponyatemetkezés (41), a Guattari-barlang lelete is egyértelműen olyan kultuszról tanúskodik, melynek középpontjában a koponya állt (42), J. MARINGERazt is feltételezi, hogy a barlangot „szentélynek" használták, az állatcsontok pedig kultikus lakoma maradványai lennének (43). Akaufertsbergi leletet koponyatemetkezésnek tartja F. BIRKNER(44), míg a Gourdian-barlangban előkerült lelet esetében bizonytalan, hogy a koponyamaradványok koponyatemetkezés nyomai-e (45). Ugyancsak a koponyakultusszal hozza kapcsolatba az ehringsdorfi leletet G. BEHM-BLANCKE (46), J. MARINGER ugyanitt a kannibalizmust is feltételezi (47). A placardi leletnél is valamilyen koponyakultusz tartható valószínűnek (48). A hohlensteini leletet O. VÖLZING kultikus temetkezésnek véli (49), míg az ofneti leletek esetében a fejvadászatot is lehetségesnek tartják (50). Az egymással sok esetben hasonló, de sohasem egyező leletekről alkotott vélemények négy csoportba sorolhatók: kultikus kannibalizmus, koponyatemetkezések, koponyakultuszok, fejvadászat. Ezek egymást nem zárják ki, egymással összefüggő jelenségek is lehetnek, minthogy pl. a koponyatemetkezéssel ugyanakkor kapcsolatos lehet valamilyen koponyakultusz, vagy kannibalizmus, vagy akár a fejvadászat is. A közép-európai, kárpát-medencei neolitikum vallási-kultikus életével kapcsolódó kérdések elemzése során nem hagyhatók figyelmen kívül a közel-keleti legkorábbi élelemtermelő időszak, sőt az azt követő későbbi korszakok párhuzam-leletei sem, főként akkor nem, ha a tárgyalt témakörhöz köthető leletek a délkelet-európai vagy kárpát-medencei koraneolitikumban is előfordulnak. A feltételezett adaptáció a szellemi élet területén valószínűleg még intenzívebben jelentkezett, mint a tárgyi anyagban. Eynanban (Ain Mallaha), a Felső-Jordán völgyében, a natufi időszak sírjában izolált koponyát találtak, melyet négy gazellaszarv vett körül, más esetekben öt, illetve kilenc emberi koponya feküdt egy csoportban (51). Koponyákat csontvázak mellett is találtak: egy ovális gödörben két emberi csontváz került elő tűzhelyen, mellette koponya feküdt alsó állkapoccsal és a két felső nyakcsigolyával (52). A Ju36. Srejovic-Letica, 1978. 149. 37. Srejovic-Letica, 1978, 149. 38. Srejovic-Letica, 1978, 149. 39. Srejovic, 1972, 34. 40. Jovanovic, 1972, 58. 41. Schott, 1979, 1-14. 42. Maringer, 1952, 79. 43. Maringer, 1952, 79. 44. Birkner, 1914, 20. 45. Trautwitz-Hellwig, 1929, 52. 46. Behm-Blancke, 1958. 47. Maringer, 1952. 48. Maringer, 1952. 49. Völzing, 1938, 1-8. 50. Müller-Karpe, 1968, 434-435. 51. Perrot, 1966, 437-483. 52. Müller-Karpe, 1968, 434-435. 9