Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

országos tendenciát - az egyéni gazdaságok aranykorona-értékének csökkenését - itt is érvényesnek mondhatjuk, sőt valószínűleg nagyobb mértékűnek tekinthetjük. Az egyéni gazdák kezén lévő kiterjedt szőlő- és kertterületek jelentősen emelték a Tolna megyei gazdaságok értékét. 23. táblázat: Tolna megye termőterülete művelési ágak és társadalmi szektorok szerint (részben számított adatok)^ Az egyéni területek A megye területének Az egyéni területek %-os megoszlása %-os megoszlása az összes %-ában művelési áganként művelési áganként 1950 1956 1950 1956 1950 1956 szántó 64,7 82,3 66,9 69,2 84,9 59,0 kert 1,0 1,5 1,0 1,1 91,1 66,6 szőlő 4,3 4,9 3,9 3,1 97,7 79,1 rét 6,7 6,6 5,9 5,6 89,7 58,9 legelő 5,8 0,7 5,9 6,5 78,6 5,6 erdő 10,3 1,6 9,7 7,2 97,7 10,7 nádas 0,2 0,1 0,2 0,2 94,8 32,6 termőterület összesen: 93,0 97,7 93,5 92,9 87,2 52,2 terméketlen: 7,0 2,3 6,5 7,1 96,2 15,7 összes terület: 100,0 100,0 100,0 100,0 87,8 49,6 Az egyéni gazdaságok esetében a szántóterület %-os növekedése figyelhető meg. A megye összterületén belül is érvényes ez a tendencia: a szántóterület nagysága is, a többi területhez viszonyított aránya is növekedett, ha nem is olyan jelentősen, mint az egyéni gazdaságoknál. A magánszektorban érdemleges változás a legelő- és erdőterületek arányának lényeges csökkenése. Pedig a megyében a legelőterületek 3000 kh-dal növekedtek, s az összterületen belüli részesedésük is emelkedett! Ez az erdőknél nem mondható«l, mert csaknem 13 000 kh-dal csökkent nagyságuk, s ezért a megyében az országosnál kisebb volt az erdők aránya. A megye mezőgazdaságában a döntő szerepet a szántógazdaság játszotta. Különösen igaz ez az egyéni gazdaságokra: az összterület csökkenése mellett, más ágazatok rovására növekedett a szántó. Az intenzív ágazatok növekedése elhanyagolható arányú, sőt a szőlőterület csökkent a vizsgált időszak alatt. Ha az egyéni gazdaságok területét az összes gazdasághoz viszonyítjuk, a következő eredményre jutunk: 1950-ben a megye szántógazdaságának 84,9%-a magánkézen volt, 1956-ra ez 59%-ra csökkent. E csökkenés mellett az egyéni gazdaságok kategóriáján belül a szántó aránya 18%-kal nőtt! A kert- és szőlőterületek többsége még 1956-ban is magánkézben volt, bár az állami szektor is elég jelentős nagyságú intenzív művelésű területtel bírt. Legszembetűnőbb a változás az erdő- és legelőterületeknél. 1950-ben a legelők 78,6%-a az erdők 97,7%-a volt magánkézen, 1956-ra a legelőknek csupán 5,6%-a, az erdőknek 10,7 %-a maradt egyéni gazdák birtokában. Ennek oka az erdők állami kezelésbevétele, állami erdő- és vadgazdaságok létrehozása. A legelők nagy része pedig a községi legeltetési bizottságok használatába, kezelésébe került. A rétek területének csökkenése is jelentős volt. Az egyéni gazdaságok összterületén belül a termőterület aránya növekedett, míg az egész megyében a termőterület nem nagyon, de csökkent. 1950-ben az egyéni gazdaságoké volt a termőterület 87,2%-a, 1956-ra ez 52,2%-ra csökkent. Érdekes a változás a terméketlen területeknél: 1950-ben az egyéni gazdáknál van 96,2%-a, 1956-ban már csak 15,7%-a. 63MSZMP TmB. Arch. 32/2/235/1950-1956. Tm. legfont. stat. adatai 1956. 85. és 87. 391