Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Sz. Bányai Irén: Ozorai iparosok vagyonleltárai a XVIII. század végéről

Nincs lehetőségünk rá, és szükségtelen is, hogy a közölt leltárak összes lehetséges tanulságára rámutassunk. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az iparosok vagyonleltárai árutermelésükre, eszközkészletük mennyiségére és minőségére, valamint a földművelőkhöz való viszonyukra fontos adatokat szolgáltatnak. Az iparosok ilyen szempontok szerinti vizsgálatát külön is indokolttá teszi, hogy a herceg Esterházyak hatalmas birtoktestéhez tartozó Ozora mezőváros volt, és lélekszámát, általános fejlettségét tekintve központi szerepkört töltött be.

6 Ebben valószínűleg a céhes iparosságnak is komoly szerepe volt, (illetve lehetett, mert ezt a következtetést még a jövőben kell részletesen igazolni.)

7 Az első leltárunk 1776-ból való, Balassa Mihály molnár legény szegényes holmiját sorolja fel (1. sz.). Két ládája volt a molnárnak, az egyikben ruhaneműjét, a másikban szerszámait tarthatta. Ruhatára feltűnően szegényes: a két pár viselt fehér ruha és a négy viselt „ümög" a köznapi viselete lehetett; az ujjas „lajbli", az ujjatlan posztó „lajbli", a mente, a köpönyeg talán annak bizonyítéka, hogy ünnepkor igényesebben öltözködött, bár ezek a ruhadarabok is viseltek voltak. Ahogy a két kalapból s a két pár csizmából is viselt volt az egyik. A süveggel, a bőrkapcával, a „viselt paraszt budá"-val együtt is csak egyszerű vándorlegény módjára öltözhetett fel (a tartozást tartozásra halmozó, nyilván italozó) molnárlegény. A rámás félkész fűrész, a rossz szekerce, a nyeletlen véső és a „Vass Czirkaliom" arra mutat, hogy a legénynek, hogy munkába állhasson, rendelkeznie kellett néhány faragó szerszámmal. Mooszmiller Károly asztalos mester 1777-ben halt meg, és két neveletlen árvát hagyott maga után. A felvett leltár (2. sz.) egy jól felszerelt műhelyt és háztartást sejtet. A műhelyben két „méhely pad" - nyilván gyalupad - volt. A 42 kisebb-nagyobb gyalu, a 4 fürész, a 3 „tislér kés", a 27 kisebb-nagyobb „tislér véső", a 6 „kupás véső" és egyéb szerszámok - a nagy számok miatt - esetleg azt bizonyítják, hogy a mester segéddel dolgozott. Arra mégsincs utalás, hogy raktárra dolgozott volna. Lakásának berendezése nem tekinthető fényűzőnek, az azonban feltűnhet, hogy 5 darab „fekete rámás üvegh kép" is leltárba került. A konyha felszerelése aligha különbözött a parasztkonyhák átlagától; az 5 „fa tányér", az 5 „cserép tál", a 7 „fazék", az 5 „lábos", a 4 „cserép födő", az 1 „vass födő" erre mutat. A család szőlőműveléssel is foglalkozott, s a szöllejükben pince is volt, benne kád, csöbör, prés és 8 hordó, melyekbe 26 akó bor fért. Sertéstartásra utal a „hidas" és a „deszka ól", más állatok tartásával kapcsolatba hozható tárgy azonban nincsen. Annak sincs nyoma, hogy fegyvertartásra jogosult nemes ember lett volna az asztalos, egy pisztolyt viszont leltárba vettek. Az 1782-ben elhinyt Utas Józsefről nem jegyezték fel a foglalkozását, a szerszámok azonban félreérthetetlenül a kötélgyártó mesterségre utalnak (3. sz.).

8 A kendertilo, az öreg és sűrű gereben sem a szövés-fonás eszköze ebben az esetben, hanem a kötélgyártás szerszáma. A szobából, konyhából és kamrából álló lakásának berendezésében elsősorban nem az a feltűnő, hogy a bútorzatot olyannak kell feltételeznünk, mint amilyennek a néprajzi leírásokból a parasztházakét ismerjük. A „zöld festésű fenyő asztal", mellette a 2 „hosszú szék", a falon lévő „hosszú fogas", rajta az 5 nagyobb és 3 kisebb „tál" (a nagyobbakról azt is megtudjuk, hogy fehér; ez talán ónmázas kerámiát jelent

9

) már-már a berendezés rekonstruálásá6 A XVIII. századi Ozoráról 1.: Hadnagy Albert: Ozora újjátelepülésének rövid története, 1696-1730. Múzeumi Évkönyv, Ozora, 1960. 13-20; U. ő.: Tanulmányok Tolna megye parasztságának 18. századi történetéből. Sárköz, (Szekszárd), 1956. III-IV. sz! 30-36.; Évszázadokon át (Tolna megye történetének olvasókönyve, I.) Szerk.: K. Balog János. Szekszárd, 1978 287-290' 316-317. 7 A következő céh-privilégiumokat ismerjük: Ozora: csizmadia ( 1768), takács ( 1768), szabó, szűrszabó ( 1770) - Ozorai uradalom: szabó, szűcs (1741), csapó ( 1749), vegyes (1808)- Ozoraj és dombóvári uradalom: fazekas ( 1748), varga ( 1748, 1775) - Ozorai, dombóvári, kaposvári uradalom: fazekas ( 1747) - V. ö.: Éri István - Nagy Lajos - Nagybákay Péter: A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere, 1-2. Budapest, 1975. - 1788/1789-ben 6 I. osztályba, 4 II. osztályba, 16 III. osztályba sorolt iparost írtak össze Ozorán (Évszázadokon át . . . i. m. 320.). 8 A kötélgyártó szerszámok azonosításához saját gyűjtéseinket tudtuk elsősorban felhasználni. - A mesterség vázlatos leírására 1.: Bálint Sándor: A szögedi nemzet, 2. rész. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/1977-2.67-70.; Győriványi Sándor: A kötélgyártás szerszámainak fejlődése. A Textilipari Múzeum Évkönyve, 1979. 119-144. 9 A Tolna megyei fehéredényességrőll. G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei. A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Evkönyve, IV-V (1973-1974) Szekszárd, 1975. 203-232. 426