Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz

- alkalmazkodva a realitásokhoz - nyáron csak heti két alkalommal foglalkozott a tanító a gyerekekkel, ez - ha többre nem is -, arra jó volt, hogy legalább azt nem felejtették el teljesen, amit télen tanultak.

121 Az összeírásokból és azokat kiegészítő közgyűlési iratokból kiderülnek azok az akadályok is, melyek miatt a gyerekek jó része nem járhatott iskolába. Az iskolai oktatást hátráltató okok: 1. Az iskolaépületek állapota és rossz felszereltsége: szűkek, alacsonyak, homályosak, nincsenek padok, táblák, iskolai könyvek, vagy ha vannak, ezek használhatatlanok. 2. A gyerekek nem rendszeresen járnak iskolába, vagy ha járnak is, rövid ideig. Az iskolamulasztásnak több okát sorolják fel az összeírások: a) nyomorult, vagy beteg a gyerek; b) szegény, emiatt nincs ruhája, és korán munkába kell állnia; c) a szüleik gondatlansága; d) a bonyhádi református tanító szerint: „Az 29 Férfi és 27 Leányok közülis igen rosszul járnak, mind Télen mind nyáron, kivált a Németek, ha egyszer a Gyereke a kapát el bírja, vagy a kis gyermeket dajkálni tudja, egész Nyáron nem tsak az Oskolába nem küldik, de még Vasárnapi Cathecizáciora sem állítja elő, oka mert a millyen Szilajok a Szülék, hasonló vadok a magzatok, és így nem lehet Normaliter Tanittani"; e) a szentlőrinci tanító egy érdekes kezdeményezésről is ír, mely megnöveli a gyermekek iskolaidejét: „Oskola járóknak száma, kivált Falu Helységekben, határozhatatlan. Mertjollehet, Télen számosabban járnak mint nyáron; De akkor is, az külső foglalatosság, és Paraszti munka, gyakran ki szagattya az oskolából. Hogy nálunk Téli időben a 6. esztendőstül fogva, 12 Esztendősökön feliül is, úgy mint 13,14, és 15 esztendősök is bejárnak. Nyáron pedig 5. s hatod fél esztendősök is béjőnek".

123 Azzal, hogy télen a 12 éven felüli gyermekek is iskolába járnak tulajdonképpen a későbbi ismétlő iskolázás előzményeit valósították meg e Tolna megyei községben. 3. „Csökkenti a haladást kivált a nem róm(ai) kath(olikus) tanítók csekély és polgári állásukat nem biztosítható fizetések, melly miatt mezei munkára kelni kényszerülnek s ezzel fizetésöket pótolni; a többi e tárgybeli curiosum közé számítható a grábóczi g(örög) n(em) e(gyesült) tanító fizetése, melly évenkint 8 v(ál)tó f(orin)tból, 6 mérő rozsból, 2 mérő kukoriczából áll, s az uradalom a tanító részére kijelölt 5 öl fa felét magának visszafizetteti".

124 4. A tanítók nem eléggé képzettek a tanításban. Sok helyen „tudatlan és lomha" az iskolamester. „ Sok Gyülekezet mikor Tanítót választ, vagy hív, nem arról tudakozódik; milyen tanító az? millyen erköltsü az? hanem arról millyen Kántor, Orgonista, és mint viszi Jegyzőji hivatalát?"

125 Egy másik kortárs azon méltatlankodott, „hogy ezen emberek ámbár a szabadosok közé tartoznak, még is a köznéptől választatnak, fogadtatnak hivatalukra; mellynek elnyerésére egyéb érdem nem kívántatik, hanem hogy a próbán az orgonát hatalmasan öklözi, és harsány stentori szavakkal a szentegyház boltozatit megrendíteni tudják".

126 5. A tanítói hivatalnak, más hivatallal történő összekötése, főleg a jegyzői teendők ellátása akadályozta az iskolamestert oktató munkájában. Tolna megyében még 1847-ben is 8 helységben (Felsőnána, Hidegkút, Kalaznó, Kéty, Kistormás, Majos, Murga, Szárazd) a tanító egyúttal jegyző is volt.

127 6. Sok gyermek jár egy tanító elé, ki a tanulók nagy száma miatt nem tud hatékonyan foglalkozni mindegyikkel. Az egy tanítóra jutó gyermekszám igen jelentősen befolyásolta az oktatás hatékonyságát. Forrásainkból nem minden esetben deríthetők ki az átlagos értékek, viszont az nyi Ivánvaló, hogy e számok is igen nagy szóródást mutatnak. A 20 gyermeket okító, szinte családias hangulatú iskolatermektől kezdve találunk több száz kisdiákot is egy teremben, egy iskolamester keze alatt. így nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1840-es évek alispáni jelentései a zsúfoltságra panaszkodnak. 1846-ban például Majoson, Felsőnánán 200, Györkönyben, Bonyhádon 300 gyermeket tanított egyetlen egy mester. Ezekben a helységekben 1847-re sem javulta helyzet, Dunaföldváron viszont egy új iskolaépületet emeltek. Ha az átlagértéket tekintjük, kiderül, hogy 1846-ban 105, míg 1847-ben már csak 92 tanuló jutott egy tanítóra. Javaslatok az akadályok megszüntetésére: 1. Az iskolaépületek javítása, korszerűsítése. 2. Az iskolábajárást akadályozó egyéni legeltetések megszüntetése, közös pásztorok tartásának kötelezővé tétele. Pénzbírság kirovása azokra a szülőkre, kik gyermekeiket nem járatják iskolába. l2lTmL. Közgy. ir. 1846. Lajstr. 237. 122TmL. Vegyes Összeírások 1789. Ö. 459. 123TmL. Vegyes Összeírások 1789. Ö. 459. l24Tolna vármegye első alispánjának évi jelentése a megye 1846dik évbeli állapotáról. Társalkodó 1847. (16. évf.) 42. szám. 162. 125 Oláh János: A falusi Oskolák allyasodásának főbb okairól és azoknak megorvoslásokról. Tudományos Gvűjtemény, 1834.4. szám. 52. :26M y.-i.m. 383. !27Tekintetes Nemes Tolna Vármegye alispánjának évi jelentése ... (1848.) i.m. 16-25. 360