Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz

3. A földesurak anyagi segítséggel járuljanak hozzá a könyvek közköltségen való beszerzéséhez, és a szegény gyerekek közötti kiosztásához. 4. Az évi közvizsgákon ne csak egyházi személyek legyenek, hanem vegyenek részt ott a megye képviseletében annak egyes tisztviselői, vagy a helység földesura, kik tekintélyt és jelentőséget biztosítanának a vizsgának. 5. Jutalmazzák meg a jól tanuló gyerekeket és a jól tanító iskolamestereket. 6. A már említett 1840. évi felmérés alkalmával az egyes helységekből érdekes és értékes kezdeményezésekről adtak hírt a papok. Peremartoni Nagy Zsigmond gyönki református lelkész írta: „Martius végétől Novemberig tsak igen néha jön oskolába két három gyerek. Részemről mindent mit tehettem, elkövettem arra nézve, hogy rendes nyári oskolát tarthassak; s tekintetbe vévén azt, hogy a Szülék hasznavehetü nagyobb gyermekeikre munka idején szükségük van, ezekre nézve azt a rendszabályt tettem, hogy tsak reggelenként jöjjenek fel Oskolába s leg fellyebb két óra hosszáig tartassanak ott; a napnak hátra lévő részében othonn Szüléiknek segíthetnek, - tsak a kezdőkre nézve,- kik külömben is játszással töltik az időt, kívánván azt meg, hogy rendszeresen járjanak fel. - De ennek eddig leg kissebb sikere sem volt".

128 7. Ne a tanító maga, hanem a helység elöljárói szedjék be az oktatásért járó illetményt. 8. Szükséges lenne felállítani egy országos „nyugintézetet", mely lehetővé tenné „a már aggkor miatt nem alkalmas tanítókat másokkal pótolni, mert a köznép foglalatossága és életmódja csak egy, két évet enged kisdedeinek erkölcsi, és értelmi nevelésére, s így erejéből pusztult tanító elégtelensége miatt egész nemzedék fosztatik meg a nevelés jótéteményeitől." 129 Az alispáni jelentés igenjó érzékkel tapint rá a korabeli oktatásügy egyik legfontosabb problémájára. Tolna megyében is komoly gondot okozott a kiöregedett mesterek eltartása, elhelyezése. 9. Megyénkben az anyagi eszközök szaporítását szolgálta a Styrum Lymburg alapítvány, melynek tőkéjéből 32 tanuló nyert évente ösztöndíjat.

130 A korabeli pedagógiai munkák is - hasonlóan a közgyűlési iratanyagból összegyűjtöttekhez - ismerik és felsorolják azokat a követelményeket, melyeket a népiskolai oktatással szemben fogalmaztak meg. Beké Kristóf 1828-ban kiadott kézikönyvében még mindössze a következő négy pontban tette szóvá az iskolák hiányosságait: a) az iskolaépületek alkalmatlanok; b) felszerelésük hiányos, sok helyen még padok sincsenek; c) igen magas az iskolamulasztók száma; d) a tanítók nem eléggé képzettek, és fizetésük is igen alacsony.

131 13 évvel később Ambrus Sándor már részletesebben elemezte a gátló tényezőket. Szerinte 1. minden helységben iskolát kell alapítani, 2. javítani kell a pedagógusok helyzetén, hogy műveltebb, a pedagógiában jártasabb tanítók okíthassák a fiatalokat, 3. a tanítók egyenrangúak legyenek a honoratiorokkal, 4. a tanítói hivatalt el kell választani a jegyzőitől, 5. meg kell szüntetni az egyéni legeltetési rendszert, a falvak alkalmazzanak közös pásztort, 6. alapítványt kell létrehozni azzal a céllal, hogy a vagyontalan szülők gyermekeit könyvekkel és ruházattal láthassák el; 7. törvénybe kell iktatni a tankötelezettséget; 8. amelyet a vármegye szigorúan hajtson végre és ellenőrizzen; 9. törvény által biztosítsák, hogy iskolai bizonyítvány nélkül senki sem vállalhasson állást.

132 Ezek és az ehhez hasonló - már idézett - források bizonyítják, hogy a XIX. század első felében sem történt gyökeres változás hazánkban a népoktatás területén. Szinte szó szerint 128TmL. Közgy. ir. 1840. Lajstr. 276. 129Tekintetes Nemes Tolna Vármegye alispánjának évi jelentése ... (1848.) i.m. 13. BOTekintetes Nemes Tolna Vármegye alispánjának évi jelentése ... (1848) i.m. 13. l31(Beke Kristóf:) Kézi Könyv a Magyar Falusi Oskolamesterek számára. Budánn, A Kir. Magyar Universitas betűivel, 1828. mAmbrus Sándor: Értekezések a hittanító, az iskolaigazgató és a kerület felügyelői hivatalról. Székesfehérvár, 1841. 361