Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

Ennek DK-i sarkától 25,5 m-re È-D irányban 6x1x5 m-es kutatóárkot húztak. Az árok D-i sarkában ovális alaprajzú gödör jelentkezett, a lengyeli kultúra festett kerámiájával, kevés állatcsonttal. Az É-i sarokban körte alakú gödör volt látható (uo.). Az előkerült kerámia hasonló az előzőhöz: 1. Két csőtalpas töredék. 2. Kissé felfelé szélesedő, kónusos, egyszerű formájú fazekak (tálak) (19. kép 1.; 18. kép 3.). 3. Puttonyedény-fülek. 4. Agyagkanalak (pl. 17. kép 4.). A karcolt díszítés most is hiányzik, az előzőhöz hasonlóan az egész felszínt beborító vörös festés jellegzetes, és a bütyökdíszítés. Bakay Kornél a lengyeli kultúra 9 Kaposvár környéki lelőhelyről értesített. (Bakay 1975. 15.). Ezek közül a 13. számú az Ólaki dűlő. Bakay megemlíti, hogy ettől ÉK-re elterülő 26. lelőhely adta a legtöbb felszíni anyagot (uo.). Különösen figyelemre méltónak tartja a 4. lelőhelyet, ahol Molnár Sándor magángyűjtő egy Ny-K tájolású lengyeli zsugorított csontvázas sírra bukkant. A baloldali fekvésű csontváz koponyája mellett igen vékony falú, bütyökdíszes edényke állt, lábánál festett csőtalpas agyagedény (uo. 16.). Draveczky Balázs 1963-ban az Arany utcai téglagyárnál talált lengyeli sírokat (56. sz. lelőhely). A lengyeli népesség a Kapos-völgye Kecel-hegy alatti szakaszán is megtelepedett, a 16. és 49. számú lelőhelyeken. Az 1963-ban az Arany utcai lelőhelyről bekerült lengyeli kerámia: 1. Két edény fenéktöredéke, vastag falúak, szemcsés anyagból, kerek tálak részei, egyiken kis méretű, rátett bütyökkel. Kisebb, hasonló típusú edény része volt egy másik fenéktöredék. 2. Agyagkanál-töredékek, nyéllyukkal ellátva, vastag falúak, durva anyagúak. 3. Általános a felfelé hegyesedő, vastag falú puttonyedény-fúl. A kerámiát a bütyökdíszítésen kívül itt is vörös festéssel díszítették. A lengyeli kultúra kaposvári 35. számú lelőhelye a Kecel-hegy É-i végénél található. A hegy É-i végén, két nyúlványa közül a K-i dombháton, a kápolna közvetlen Ny-i oldalán D-re vezető dűlőút környékén kerültek elő lengyeli leletek. Adűlőúttól K-re földmunkát végeztek (Kardos-féle telek), ennek során kerültek felszínre a leletek. A helyszíni szemle során egy Ny-K-i irányban 5 m hosszú földbevájt házat figyeltek meg a bevágás É-i falában. A lengyeli anyagban vannak vörös sávos festésű töredékek is. Az őskori háztól Ny-ra, a bevágás mindkét oldalán egy, illetve két szemétgödör profilja látható. A lelőhely folytatódik Ny-felé a domb lejtőjén. A lejtő középmagasságában is lengyeli gödörmaradványokat figyeltek meg. Egy bejelentés szerint a Pázmány utcában, a Damjanich út sarkán csőfektetéshez ásott árokban, kb. 120 cm mélységben, vastagon átégett lösz felületén lengyeli edényfúl és cserepek voltak. A telep az utca alatt folytatódik, ez a 30. számú kaposvári lelőhely. Egy másik bejelentés szerint az iparitanuló-intézet kertjében, a Damjanich utcai kertek végén, építés során Ny-K tájolású lengyeli sírt találtak, melyet 1964-ben tárt fel Molnár Sándor. A baloldai fektetésű, zsugorított csontváz feje mellett jobbról fekete edények töredékei voltak, lábfejénél fekete csőtalpas tál, mely helyenként vörössel volt festve. A 30-as években bekerült anyagban több figyelemre méltó lelet van: 1. Agyagkanalak: kerek példányok nyéllyukkal. 2. Kis méretű agyagmécses, finom anyagú, barna színű, kónusos, négy sarkán hosszában átfúrva (17. kép 8.). 3. Kis méretű, vékony falú, barna színű, ovális agyagkanál nyéllyukkal (17. kép 6.). 136. Kisgyalán (kaposvári j.): Az RRM anyagában egy durva, szürke színű, szemcsés anyagú agyagkanál töredéke van, mely innen származik, a leletkörülmények ismeretlenek. 137. Kötcse - Bükki dűlő (siófoki j.): A község határában, mély kocsiút partoldalából lengyeli cserepeket gyűjtött Ősz Ferenc 1956-ban, és Kunsági Lajos 1958-ban. 1974-ben Ősz újabb anyagot gyűjtött (RRM. A. VIII/63., VII/430. Ltsz.: 56.62.11-14., 61-275., 1-277.1., Gy. n. sz.: 74/236., 76/100.). Kerámia: 1. Csőtalpas tál töredéke, barna színű, szemcsés anyagú csőtalpas tál töredéke, perem alatti bütyökkel. 2. Kívül vörös festésű vastag, simított felszínű peremtöredék, perem alatti bütyökkel. 3. Két agyagkanál töredéke. 4. Butmir-edényke vörös festésű, vékony falú töredéke, hasi törésén két, vízszintesen átfúrt bütyökkel. 138. Látrány (fonyódi j.): Rádpuszta és Csillagpuszta között, a balatonlellei halastó K-i oldalán, a szivattyúháztól É-ra lengyeli kerámiatöredékek kerültek elő Müller Róbert terepbejárása során (RRM. A. II. 16/47.). Draveczky Balázs a lengyeli kultúra telephelyét említi innen (Draveczky 1970. 25.) 139. Marcali (marcali j.): Az egyik gyárépület területén, egy pillér gödrében tártak fel a lengyeli kultúra korai szakaszába tartozó (Makkay János meghatározása: RRM. A. II. 16/47.) gazdag leletanyagot (Draveczky 1970. 25.). A finomkerámiát két töredék képviseli: 20