Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

1. Kis méretű, háromrészes edényke alja, és egy befelé ívelt felső részű, gömbölyded edényke töredékes darabja. (21. kép 1.). 2. Alacsony talprészű, gömbölyded alsó részű fazék, csőtalpas tál töredéke, (21. kép 1.) duplakónusos edény hasi töredéke, felfelé álló puttonyedény-fülek (21. kép 2.) vannak a durvakerámia között. Vörös festés és bütyökdíszítés jellemzi az innen származó kerámiát. Az egyszerű rátett bütyök és a nyújtott fekvésű bütyökdíszítés is előfordult, a széles, függőleges szalagfűi ugyancsak megtalálható. (21. kép 4.). 140. Marcali - Benzinkút (marcali j.): Terepbejárás során kerültek elő itt a leletek. A kerámia anyaga mésztartalmú szerves anyaggal erősen kevert. A szórványanyagban csőrös puttonyedény-fúlek, egy duplakónusos edény durva, vastag töredéke és egy durva anyagú, nagyméretű bütyöktöredék található (Gy. n. sz.: 74/119., 77/203.). 141. Magyaregres (kaposvári j.): 1939-ben lengyeli cserepek kerültek az RRM-be Nagy László ajándékaként (Ltsz.: 1.335., Kocztur 1964. 85.). Draveczky Balázs a lengyeli kultúra telepét említi innen (Draveczky 1970. 25.). 142. Mernye (kaposvári j.): Patay Pál sánckeresés közben bukkant egy lengyeli lelőhelyre 1963-ban. A vélt sáncnyomra merőlegesen egy 10 m hosszú, 80 cm széles árkot húzott ÉK-DNy irányban. 50-55 cm mélyben jelentkezett a világos altalaj, kivéve az árok közepén, egy kb. 3,20 m széles sávon, ahol sötétebb kevert talaj volt még 75 cm mélységben is. Ebből kerültek elő a lengyeli cserepek és állatcsontok (MNM. A. 13/1975. Patay Pál ásatása). 143.' Nagyberki - Szálacska (kaposvári j.): Makkay értesít, hogy itt már ebben az időszakban is voltak települések (Makkay 1978. 13.). 144. Pamuk - Mucipuszta (fonyódi j.): A Mucipusztától Ny-ra fekvő dombvonulaton előkerült Árpád-kori településtől É-ra, a mostani temetőből kőbalta- és kerámiatöredékek kerültek felszínre (Draveczky-Sági 40.). 145. Pusztaszemes - Hosszútus (siófoki j.): Ajabakúti részen már a harmincas években lengyeli csontvázak és leletek kerültek elő földmunkák során. Draveczky Balázs a lengyeli temetőt akarta megkeresni, ezért a területet hat, 10x1 m-es, egymással párhuzamos kutatóárokra osztotta, ezek 3 m távolságra voltak egymástól. Kultúrnyomok azonban nem kerültek elő. Draveczky feltételezi, hogy a területen rövid ideig működő kovaeszközkészítő műhely dolgozott a lengyeli kultúra idején (MNM. A XIV. 196/1965.), erre a következtetésre azonban a leletek nem nyújtanak elegendő alapot. 146. Pusztaszemes - Levelesdűlő (siófoki j.): Terepbejárás során lengyeli edénytöredékek is előkerültek itt 1964-ben (MNM. A XIV. 196/1965.). 147. Ráksi (kaposvári j.): Maráz Borbála lengyeli cserepeket említ innen (RRM. A. IV 53/5. A/arázB. ásatása), a lengyeli településről Draveczky Balázs értesít a Ráksi-Dombranéző lelőhelyről (Draveczky 1970. 25.). 148. Ságvár - Alirét (siófoki j.): 1977. decemberében, egy leletbejelentést követően, Wollák Katalin és Honti Szilvia leletmentő ásatásokat végzett a Lullához tartozó Aliréten. Az itt előkerült leletanyag különös figyelmet érdemel, mivel ez az első eset, hogy a lengyeli kultúra legkésőbbi szakaszának leletei a Dél-Dunántúlon jelentkeznek. Ez az anyag eddig nem önállóan, hanem római cserepekkel keverten került felszínre a II. szelvény 6. gödrének É-i nyúlványából, 40-60 cm mélységből, illetve a 7. gödörből. A kerámia durva kidolgozású, aprószemcsés anyagú. A karcolt díszítés teljes mértékben hiányzik, festés sem fordult elő. Egy oldaltöredéken rendkívül hosszú, hegyesedő bütyöknyúlvány van (25. kép 1.), mely a lengyeli kultúra korábbi szakaszainak anyagából teljesen ismeretlen, a veszprém megyei későlengyeli kerámián azonban előfordult (Raczky 1974.13. kép 14,19.). Akerámia összesjellemzője megfelel annak, ahogy Äocz/cy Pál a kultúra legkésőbbi anyagát jellemezte {Raczky 1974.). Ugyancsak erre a korszakra jellemző a vízszintes szalagfúl is (25. kép 4.). Ezenkívül még kisebb bütykökkel díszítették a kerámiát (25. kép 3.). A függőleges, felfelé keskenyedő szalagszerü fül is előfordult a leletanyagban. A kevés töredék alapján kerek tálak, fazekak, hengeres testű, vagy kónusos típusok a leggyakoribb formák. Egy töredék agyagkanál lehetett (25. kép 2.). Akerámia jellegében teljesen eltér a megelőző lengyeli szakaszok anyagától, biztosan megállapítható, hogy a lengyeli kultúra legkésőbbi (III.) szakaszának anyagával állunk szemközt a Dél-Dunántúlon. 149. Segesd (nagyatádi j.): A kaposvári múzeum egy leírókartonján egy szürkés színű agyagkanál látható (RRM. A. A/V/28., Ltsz.: 10.598.). Terepbejárás során került elő egy olyan leletanyag, mely szintén eltér a lengyeli kultúra leleteitől jellegében hasonlít a gyertyánosi kerámiához. Jellemző a cserepek vöröses-barnás, finomszemcsés, csillogó anyaga, a jó átégetés: 1. Vörösesbarna színű, csillogó szemcsés, jól átégetett talpcsőtöredék (22. kép 1.). 2. Vöröses színű, az előzőhöz hasonló anyagú jói átégetett, matt felületű edény oldaltöredéke kerek bütyökkel az ívelt perem alsó részén (22. kép 3.). 3. Barna színű, durva anyagú, vastag falú fenéktöredék falrészlettel, egy bütyökkel (22. kép 2.). 21