Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

työkfül is van az agyagban, melyet kagylószerű bemélyedéssel láttak el, átfuratlan, nagyobb méretű tárolóedény darabja lehetett. A szalagszerű fül töredékesen is előfordul (23. kép 8.). A durva kerámia mellett előfordul néhány finomkerámia töredék is. A kerámia anyagában, kidolgozásában jellegében eltér mind a dunántúli vonaldíszes kerámia, mind a lengyeli kultúra anyagától. A bicskei párhuzamok alapján ez az anyag a Sopot-kultúrába tartozik, Makkay János hasonlóképpen határozta meg az anyagot (Makkay 1970.). A lelőhely a kaposvári lelőhelyek sorában a 39. számú (Bakay 1975.). /35. Kaposvár - Ólaki dűlő (kaposvárjjv.): Kaposvár ÉK-i részén, az Ólaki dűlőben lévő őskori települést már évtizedekkel ezelőtt ismerték. Mára húszas évek óta került be leletanyag az RRM-be. A terület nagy része beépült, csak a dombhát É-i végződése, kb. 200x200 m nagyságú terület hozzáférhető a kutatás számára. 1948-ban ezt a területet is megbolygatták útépítés közben. Az akkor felszínre került régészeti jelenségeket Mérei-Kádár Ervin múzeumi gyakornok ellenőrizte, jelentésében csontvázas temetkezésről is említést tett (MNM. A 226. K. III.). A lengyeli telepmaradványok főleg a dombvonulat É-D irányában húzódva, a Deseda-patak felé néző K-i oldalon vannak (uo.). Az Ólaki dűlő több telket és utcát foglal magában, a régészeti jelentésekben gyakran más neveket használnak. A dűlő régebben használt nevei: Fekete-kertészet, Felczán-telek, Virág utca, Hegyi utca, Árpád út, Pázmány P. utca (Bakay 1975.). A legelső ásatást még Tompa Ferenc vezette 1932-ben és 1933-ban (Kocztur 1964.68.). Ebből az anyagból csak néhány lelet van az RRM-ben: 1. Vastag falú agyagkanál töredéke (17. kép 3.). 2. Kerek, vastag falú csőtalptöredék. 3. Felfelé hegyesedő szalagszerű bütyökfül (24. kép 5.). 4. Vízszintesen átfúrt, perem alatti bütyökfül (24. kép 4.). 5. Duplakónusos, vékony falú edényke hasi töredéke. A következő ásatást Pusztai Rezső vezette 1954-ben. A Pázmány P. utcából K-felé benyúló új, 10. számú útszakasz melletti 1662/13. hrsz. telken 69 m

2 területet tárt fel két részletben. Afeltárás K-i széle a 65. számú háromszögelési ponttól pontosan K-Ny-i irányban 26 m. A szelvények kibontásával sikerült tisztázni egy földbemélyített kunyhó gödör rendszerét. Az „A"-val jelzett tojásdad alakú gödör a feltárás alapján 7,5 m hosszú és 3,5 m széles lehetett, nagyságában megfelel a személyi kunyhó méreteinek. ÉK-i része hosszirányban DK-felé fokozatosán mélyül (00. kép). Ezen a részen lépcsőzetesen mélyül, és egy mélyebbre kiásott ovális alakú gödörrészbe megy át. Ezen belül még egy mélyebbre kiásott verem is van, melyet humusszal kevert sárgafölddel töltöttek ki pereméig. Pusztai feltételezi, hogy ez egy mélyebbre kiásott tartógerenda helye (6.). Az oszlophely mellett 70x40 cm nagyságú szabályos, ellipszis alakú, teknőszerűen kimélyített részt finom szürke agyaggal vonták be. Átégést nem lehetett megfigyelni. A felette lévő feketésszürke hamuban több vörösre égett lesározás-darabot találtak. A gödör széle mellett még három kisebb gödröt tart oszlophelynek az ásató. Szerinte szintén oszlophelynek ásták ki a „B" és „C jelzésű, átlag 2 m hosszú és 1 m széles gödröket, melyek a nagy gödörrész közvetlen szomszédságában vannak. Mindegyiken belül 2-2 oszlophely van. Pusztai mindhárom gödröt (A, B, Q egykorúnak tartja, és egyazon építmény tartozékának. Ezt erősítik meg a gödrökön kívül sorban haladó 5-6 cm átmérőjű cölöplyukak, melyek egyben a kunyhó teljes kiterjedését is meghatározzák. A gödörrendszerből előkerült kerámiaanyag: 1. Csőtalpas tálakra utalnak a kis méretű talpcsőtöredékek a tálrész csonkjával. 2. Fazék. Gömbölyded, nagyobb méretű edény töredéke, peremén és hasán átellenesen elhelyezkedő lapos, vízszintesen átfúrt bütyökfülekkel. Hasonló edény töredékén szintén perem alatti lapos, vízszintesen átfúrt bütyökfúl van (18. kép 1.). 3. Kerek tál, melynek fenekén szövetlenyomat látható, egy kisebb tálkán szintén. Hasonló alakú, nagyobb edényhez tartozott egy peremtöredék, melyet ujjheggyel benyomott, kerek, kiálló bütyökkel díszítettek. Több peremtöredék utal a tálakra, perem alatti kis méretű, kerek bütyökkel. Két peremtöredék szintén tálakhoz tartozott. 4. Puttonyedényekre utalnak a felfelé hegyesedő, csőrös bütyökfúlek (18. kép 2.). 5. Korsó típusokra szalagfülekből következtethetünk. 6. Finomkerámia: Két vagy háromrészes kis méretű edénykék jól iszapolt agyagból készült darabjai képviselik. A karcolt díszítés hiányzik az anyagból. A vörös festést alkalmazták minta nélkül, az egész edényfelszínt beborítva festékkel. A plasztikus díszítések közül a bütyökdíszítés az említésre méltó. A bütykök között vannakgömbölyded, vízszintesen átfúrt példányok is, és vannak, melyek felül ujjheggyel vannak benyomva (6. kép). 1962-ben AJore^József vezetett ásatást DraveczkyvelXMNM. A 235. K. III.). Afeltárás pontos helye: az Ólaki dűlőben az Árpád u. 18. számú ház előtt, ahol egy 5x4 m-es szelvényt húztak (I. szelvény) a ház utcai falától számított 225 cm távolságban, 17 foknyira. Az utcai házfaltól ÉK-re két gödörrendszer jelentkezett. Az elsőben kevés patics és lengyeli cserepek, kőbalta voltak. A háztól K-re húzódó saroktelken 4x4 m-es szelvényt nyitottak. Felületének É-i sarkában a lengyeli kultúra kis méretű gödre jelentkezett, mérete 30x40 cm, melynek jelentősebb része az Árpád utcai útátvágás területére esik, így nem lehetett kibontani. A közepén ovális gödör volt, benne lengyeli cserepek, és egy D-i irányban húzódó összefüggő paticsréteg. Az 1. gödör mellett megtalálták a 2. és 3. számúakat is, melyekből szintén a lengyeli kultúra anyaga került felszínre. A

II. szelvénytől DK-re új, 4x4 m-es szelvényt nyitottak (IV. szelvény). 6 Korek József az anyagot közlésre átengedte, szívességét ezúton köszönöm. 2* 19