Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
tona tímáradományánál tartalmazza az alábbi indoklást: „A koppányi várba települt iflákok elpusztítására betört hitetlenekkel viaskodván, lett méltóvá az adományra" 70 . Az ilyen és hasonló eljárások, nem ritkán véres kegyetlenkedésekké fajultak, ahogyan az 1603-ban történt a koppányi szandzsák területén, ahol „Rátkai Menyhárt a végbeliekkel a koppányi tartománybeli rácokat elrablá és elégeté" 71 . Bármilyen kegyetlenek is voltak ezek a megtorló intézkedések, mégsem szabad őket az idegengyűlölet megnyilvánulásának tekintenünk, hisz a rajtaütések egyedüli oka az adó megtagadása volt. Hasonló „vétségekért", vagy akár csak a kikövetelt „ajándék" megtagadásáért ugyanígy falvaik felégetésével, ajkuk lemetszésével, gyermekeik ketté-ketté vagdalásával fenyegették meg a végbeliek a magyar falvak lakosságát is, s legtöbbször ez a fenyegetés sem maradt puszta szó 72 . Békató magyar földesura sokáig nem hallatott magáról, egy 1626-ban készített urbárium azonban megőrizte azoknak a falvaknak a jegyzékét, melyeket - mint az anyavári uradalom tartozékait - Bosnyák Tamás, Bodó Ferenc leányági unokájának, Kenderessi Máriának férjeként, szívós szorgalommal igyekezett összegyűjteni és adózásra szorítani. Az 1626. évi feljegyzések ugyan még nem említik Békató falut, de egy későbbi, 1631-ben történt bejegyzés szerint: „... Thekere et Békathó. Az elsőt magyarok lakyák, de nem tudny kik biryák, totalis possessio. = Béktóyak in anno 1631 Marton(ffaly) ay kezéhez papuchotkapchástól." - adtak, azaz Bosnyák Tamásnak sikerült legalább ilyen jelképes adófizetést kicsikarnia a békatói iflákoktól 72 *. Nem tudjuk pontosan, hogy az egész szandzsák területére kiterjesztett megtorló akciók mennyiben érintették a békatói lakosságot. Az azonban bizonyos, hogy a lakosság várható élettartamának Éty Kinga által kimutatott fokozatos romlása - mely főleg a férfiak számarányának rohamos csökkenésében mérhető le -, az egészségtelen életkörülményeken túl, elsősorban a hadiesemények megélénkülésével magyarázható, s ebben része lehetett az iflák falvakat érő gyakori támadásoknak is 73 . Nem túlozhatjuk el természetesen ezt a kétségtelenül ható tényezőt, hisz nem lehet véletlen az sem, hogy az életremények rohamos csökkenését Éry Kinga épp a harmadik periódustól kezdődően mutatta ki 74 . Mint már korábban említettük, a harmadik periódus kezdetét ugyanis valahová az 1576 és 1612 közötti évekre tehetjük, s így ez a csökkenés nagy valószínűséggel összefüggésben volt a tizenötéves háború (1591-1606) kirobbanásával és harcaival is. A temető használatát Lengyel Imre a csontanyag dekompozíciója alapján 120 - 30 évben határozta meg. Mivel az embertani és régészeti eredmények egyaránt arra utalnak, hogy a betelepülők nem keveredtek a környező magyar lakossággal, ez az időhatár egyben az iflá*kok itt-tartózkodásának éveit is jelenti. Az elmondottak alapján tehát a település felhagyását a felszabadító harcokkal hozhatjuk összefüggésbe, s ez vidékünkön 1686. októberét jelenti 76 . 70 Velics-Kammerer: i.m. I. 331. 71 Velics-Kammerer: i.m. I. 331. 72 Példázza ezt Korpádi Gergelynek a sági, mözsi, szerdahelyi és őcsényi polgárokhoz 1559-ben írott fenyegető levele, és a sági, iccsei, szerdahelyi és szentmiklósi jobbágyok ennek hatására írt kétségbeesett levele, melyben Horváth Márktól kérnek oltalmat. (Szálai Ágoston: Négyszáz magyar jobbágylevél a XVI. századból. Pest. 1861. 319-322.) ^Bosnyák család levéltára Fasc. 1. Nr. 24. Idézi: Szakály Ferenc: Források Tolna megye XVII. századi történetéhez. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve IV-V., Szekszárd, 1975. 277. és 280. 73 Ery: i.m. Erőművi behatások c. alfejezet. 74 Ery: i.m. is Kiss István: Simontornya krónikája. Simontornya. 1938. 96. - A Szekszárdhoz közeli Palánknál táborozó főseregből 1686. szeptember 23-án kiváló, és Simontomya ellen induló csapatokat Bádeni Lajos herceg vezette. Simontornya visszafoglalása után került sor Döbrököz, Dombóvár, Pécs, majd innen visszafordulva Kaposvár felszabadítására. Holéczy: Felszabadító harcok Dunántúl 1686-ban. Tudományos Gyűjtemény. VI. 42-43.) 76 Apprehensio, et Conscriptio Bonorum Dombovariensium pro Serenissimo Sacri Romani Imperii Principe et Regni Hungáriáé Palatino Paulo Esteras de Galantha perpetuo Comte in Frakno. Anno. 1692. Die 9. Januar peracta. Urbárium Eprundem Bonorum. (OL. EL. Rep. 35, Fasc. E. No. 130. 25.) - Egyes részleteit idézi Szőke Sándor: Dombóvár Bp. 1971. 43-52. - Felsorolásából így látszik, mintha Békató létező település lenne, pedig a 25. oldal alapján világos, hogy ekkor már Olaszfalu, Mászna, Pulya (?), Szállás, Ternova, Szarvasd, Békató, Mászlán, Merse és Úyfalu praediumként kerültek a jegyzékre. Az utolsóként szereplő Úyfalu egy 12* 179
