Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
„A koppányi szandzsákbéli összeírások alkalmával több faluban megtelepedett iflákok találtattak, kik jó módban élnek és földjeiket művelik. Ez okból a szpáhiknak fizetendő 4 gurus és a magas kincstárba fizetendő egy gurus adó rovatott rájuk, amihez a többség beleegyezését nyilvánította. Ez alapon ... az új khakáni defterbe felvétettek ..." A 82 iflák falu adófizetőiről - 503 főről készült návszerinti kimutatás számunkra leglényegesebb részletét Vass Előd fordításában közöljük: 1. Kis Atala falu, tartozik Dombó-hoz; Radoszláv Vukovin, Milaj Radkovin, Vucsa Radibivin, Mihajlo Pavlovin, Racsa Andrejas, Tomin Raduja, Ivan Raies, Miloszlav Marko, Radies Dobrodolin, Romin Braka, Vucsa Draguja, 6 hane azaz adófizető. 2, Bikatol, kenéz Vaszin Vicse, Vuk Draguja, Raduja Radoszláv, Gelszura Barbul, Vukdirag Radovan, Pavko Vuk, Paval Vuk, Jovan Radies, Vuk Radiboj, Dras Szima, Radovan Viten, Vukdirag Radoszláv. 10 hane, azaz adófizető. . A koppányi szandzsák 1556. évi török adóösszeírását tárgyaló munkájában Vass Előd mutatott rá elsőként, hogy a szandzsák tületén megtelepült iflákok (nevüket a vlah megfelelőjének tartja), semmiféleképpen nem azonosíthatók a környékbeli várakban már kezdettől fogva jelentős számban szolgáló martalócokkal. Az eredetileg juhpásztorkodást űző iflákokat a nagy tömegű szerb, és mohamedánná lett bosnyák sodorhatta magával a töröktől elfoglalt magyarországi területek egyes részeire, ahol már ők maguk is katonai feladatokat vállaltak, s ennek fejében telepedhettek meg; megyénkben elsősorban a koppányi szandzsák területén, a koppányi és dombói várak közelében 67 . Valószínű, hogy elsősorban a pusztán talált falvakat szállották meg, s így - tudatosan, vagy véletlenül - néhány évig bizonyosan elkerülték a megadóztatást. Alátámasztja ezt az is, hogy - a koppányi szandzsák tímárbirtokokat felsoroló defteré már 1562-ben említi az itt lakó vlahok kenézét és fiát -, ezek közül az „iflák" falvak közül egy sem szerepel, az egyébként tisztán magyar neveket felsoroló, 1573-74. évi fejadódefterekben 68 . Az újonnan érkezetteknek azonban, hamarosan meggyűlt a bajuk a töröktől megszállt területek minden változására féltékeny gonddal ügyelő, s az onnan nekik járó adót minden körülmények között behajtó magyar földesurakkal. A kivételezett helyzetű betelepülők, - és ebben nem lehetett különbség a valóban rác telepesek, és a hol „vlahoknak", hol pedig „thrákoknak" nevezett iflákok között - természetesen hallani se akartak a keresztény uraknak fizetendő adóról, s ez a minden bizonnyal makacs ellenállás több esetben vezetett vérengzésekhez. 1580-ban nem kisebb úr, mint a budai basa tiltakozott ezen megtorló akciók ellen, s hogy ezek az akciók nagyon is összehangolt, jól előkészített támadások lehettek, azt levelének alábbi részlete is tanúsítja: „. . . Symontornya es Koppan tartomaniban az pözpöremyek, palotayak, cyobanczyak, tyhanyak, papayák, deuecyeriek es ez körniwl való veg béliek egi masth ertuen az el vegezöth frigh ellen; jllen ellenközö dolgokat myeltenek, hogi miolta Szigeth var meg vetötöth, az möli faluk adót nem fizettenek emböröket ragadoztatnak, uionnan le telepödöth valamy zegeny olahoknak faluiokath foztiak . . ." t9 Isrvánffy révén 1586-87 teléről van tudomásunk olyan döntésről, mely szerint elhatározták a Balaton és Somogyvár közötti terület „thrák" lakosságának kiirtását 69 '' 0 . Egy 1586-1588 közötti tímárbirtok adományozási jegyzéke pedig bizonyos Dervis-Ali nevű ka67 Vass Előd szerint különleges műszaki alakulatok, - hidászok, sátorverők, árkászok stb. - akik e tevékenységük fejében családostól letelepedhettek (Vass: i.m. 59.). 68 VelicsKammerer: i.m. II. 463-483. 69 A budai basák magyar nyelvű levelzése I. 1553-1589. (Szerk.: Takáts Sándor, Eckhardt Ferenc, Szekfű Gyula) Bp. 1915. 168. b%Istvánffy, Nikolai: Historiarum de rebus Hungarícis. Liber. 6. 346. - „ ... villas, que inter lacum Balatonom et Sancti Aegidi Collegium (Somogyvár) a thracibus habitabandur, depopulare". (Idézi: VelicsKammerer: i.m. I. 331.) 178
