Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
csiholóktól 51 . Egyedül a készséggel történt eltemetés korábbi szokásának temetőnkben való feltűnését nevezhetjük rendhagyó jelenségnek (25. kép, X. tábla). A bal könyök mellett talált, hegyével a koponya irányába mutató vaskés az összecsukható, rugó nélküli késeknek az adott időszakban igen gyakori változata. A nyélbe történő rögzítése és a penge formája alapján a vásári, fanyelű kések, az ún. „bugyii bicskák" korabeli megfelelőjének tekinthetjük. Övre utaló határozott nyomot a sírban nem találtuk, mégsem tartjuk kizártnak, hogy a deréktájon lelt, alaktalan vasoxid darabok csat maradványai is lehetnek. A készséggel való temetésre a Zombor-környéki temetőkben nincs példa. Esetünkben, úgy véljük, hasonló jelenségként foghatjuk fel, mint a gyermeksírokban lévő fejdíszeket, vagyis a felnőttek értéktárgyainak, mintegy „megelőlegezésként" a gyermekhalott mellé való elhelyezéseként 52 . Másik késünk a 215. sírban lévő fiatal férfi bal combcsontja alól került elő. Egyszerű, fokéles változata az ismert fa nyélborítású késeknek (32. kép, VIII. és X. tábla). Használati tárgy, talán kozmetikai célokat szolgáló eszköz lehetett eredetileg a 103. sír végében, a váz szintje fölött mintegy 20 cm-rel talált, lapított végű bronztű (IV. tábla). Valószínűbbnek látszik azonban, hogy nem a halott tulajdona volt, hanem a behantolás közben jutott a sírba, mint utánadobott, esetleg a földdel véletlenül bekerült tárgy. Nehezen megítélhető leletei temetőnknek azok a különböző fajtájú vastárgyak, melyek láthatóan a halotthoz tartoztak ugyan, rendeltetésükre nézve azonban nincs semmilyen támpontunk. Összesen három esetben találtunk ilyeneket; két gyermek és egy felnőtt sírban. A 7. sírban (felnőtt nő) a bal combcsonton feküdt egy nagyméretű vas kampósszeg, a 67. gyermeksírban a koponya mögött feküdt egy íves vasdarab, a 66. gyermeksírban pedig a két combcsont között iszkába töredékét találtuk (9. kép és I., III. tábla). Valószínűnek tartjuk, hogy ezek a láthatóan szándékosan a sírba helyezett tárgyak a hitvilággal függenek össze, esetleg védő, bajelhárító céllal kerültek a halott mellé 33 . Hasonlóképpen értékelhetjük a 204. sírban, a jobb könyöknél talált, lapos, középen átlyukasztott ólomkorongot is (27. kép). A fenti, nyakban viselt pénzérmétől eltekintve négy sírban találtunk pénzmelléklettt: 1. Az 52. sírban a koponyára helyezték Habsburg Rudolf ún. weispfennig-jének korabeli, bronz hamisítványát (10. kép és III. tábla). 2. A 256. sírban a jobb kulcscsont fölött egy fél török ezüstpénzt (akcse) találtunk (DC tábla). 3. A 254. sírban a sírgödör jobb oldali padkáján Const Gallus kisbronza feküdt. 4. A 255. sírban a bal felkarcsonton egy római kisbronzot találtunk (IV. sz.). E pénzek egyik jelentőségét temetőnk szempontjából az adja, hogy közvetlenül is bizonyítja Bárdosi Edithnek egy Kapós menti középkori temető ismertetése kapcsán felvetett észrevételét: a halotti obulus-adás szokása nem halt el a XII-XIII. században 54 . Érdekessége azonban a Békatói temető pénzeinek, hogy ezeket nem a megszokott módon - a halott nyelve alá, vagy az összeszorított markában - helyezték el, hanem valamely testrészre (fej, kar) tették vagy a sírgödörbe dobták. Utalnunk kell evvel kapcsolatban a baranyai sokacok szokására, akik a behantolás kezdetén avval a szándékkal dobtak pénzt a sírgödörbe, hogy az eset51 Az ismert csiholófajták legtöbb típusát, így ezt a tajtat is megtaláltuk a békatói temetővel azonos korú, Szekszárd-palánki török palánkvár területén folyó ásatásunkon. 52 Véleményünk szerint azonos körbe tartozik ez a fiatalok menyasszonyként, illetve vőlegényként történő temetésével, a kisgyermekek esetenkénti felnőtt módjára való felöltöztetésével, s az egészen kicsiny gyermekek - XIV-XV. századi temetőkben gyakori - felövezésével (Gaál: i.m. 121.). 53 Ilyen védő, bajelhárító céllal a sírba helyezett sarlót talált Bárdosi Edith a kaposszentjakabi apátság közelében feltárt temető egyik XIV-XV. századi sírjában. Ez egyben azt is jelzi számunkra, hogy a késői síroknál is figyelnünk kell a gyakran véletlenszerűen odakerültnek látszó, ismeretlen rendeltetésű fémtárgyakra. (Bárdosi Edith: Egy Kapós menti középkori temető vallomása. Somogy, 1971. 1. sz. 87-95.) 54Bárdosi Edith: i.m. 89-90. . 175
