Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
Vizsgálódásunk szempontjából talán leglényegesebb a fejdísszel való temetésre vonatIkozó néprajzi adat: a baranyai sokacok és bosnyákok „az elhalt fiatalok: gyermekek, nagyláinyok, legények, újmenyecske fejét gazdagon díszítik. A gyerekek esetén az anya fejdíszei 'kerülnek a gyermek fejére" 42 . Magyarázatként szolgál ez az adat a fiúgyermekek sírjában talált fejdíszekre, valamint arra, hogy miként találhattunk egészen apró gyermekek sírjában sőt elsősorban ezekben - láthatóan jelentős értéket képviselő fejdíszeket. Az általunk elérhető néprajzi anyagtól eltérő jegyeket vizsgálva elsősorban a cypriakagylónak - legalábbis a hazai néprajzi anyagból való - hiányát említhetjük meg. Temetőnk anyagából viszont a sokac és bosnyák viseletből ismert, lényegében gömb alakú fejdísz - a burundzsuktű - hiányzik teljesen. Korai megfelelője, a bronz félgömbbel, vagy gömbbel díszített hajtű a Zombor-környéki temetőkben több sírban is megtalálható, Dombóvár-Békatón azonban ezek helyett mindenütt a gyönggyel díszített bronztűket találtuk 43 . A fejdíszek - mint temetőnk egyik legjelentősebb leletfajtája - vizsgálatát összegezve megállapíthatjuk: az alapvetően két típust képviselő fejdíszeket, a keskeny homlokszalagot és a szélesebb gyöngyös fejdíszt, melyhez az esetenként külön díszként is alkalmazott kagylófűzér is tartozhatott, nők és mindkét nembéli gyermekek sírjaiban egyaránt megtaláltuk. A régészeti és néprajzi párhuzamok ezt a megfigyelést alátámasztják és segítségükkel e viseleti és temetkezési szokások eredetét elsősorban a délszláv nyelvterületen kereshetjük. A fellelhető különbségek ugyanakkor arra intenek, hogy a régészeti összehasonlító anyagnál javasolt szerb, s a néprajzi anyag alapján elsősorban számításba jöhető sokac, bosnyák népességet csak mint kiinduló lehetőséget fogadjuk el. A leggyakrabban használt ruhadíszek a valószínűleg ékszer szerepét is betöltőim, üveges csontgombokwoltàk. A259. sír közül negyvenkilencben - azaz a megfigyelt sírok 18,8 százalékában - találtuk meg valamelyik változatot, s ennek nemek szerinti megoszlása a következő: Nem Esetszám Esetszám °/o-a Összes sír %-a Női sírban 31 64,5 11,9 Féfi sírban 7 14,5 2,7 Leány sírban 5 10,4 1,9 Fiú sírban 6 12,5 2,3 Az előfordulási esetszámot alapul véve tehát az eseteknek csaknem kétharmadánál női sírokban találtunk gombokat, ez egyben azt is jelenti, hogy a gomb elsősorban a díszesebb, női felsőruha tartozéka lehetett 43 ' 0 . Legnagyobb számban az óngombok különböző fajtái szerepelnek, az apró - 0,6-0,7 cm átmérőjű - változattól, a zegzug vonallal díszített, 2 cm átmérőjű üreges gombig (XI. tábla 1-5). Ez utóbbitól eltekintve általában dísztelenek, vagy legfeljebb a gömbök alsó részén találhatunk egy, illetve három plusz egy gömböcskéből álló díszt, mely fürtszerűen csatlakozik a gombhoz. Az apró gombtesttel és a gömbrésznél rendszerint hosszabb, hurkos füllel készített változat - ebből egy ezüstből készített is előkerült - a fülesgombok egyik legkorábbi típusa. Kü42 Sarosácz Györgynek a szerzőhöz írott leveléből (1979. február 26.) 43 A Zombor-repülőtéri anyagban a 85. és 97. sírokból származó tűket tartjuk ilyeneknek, a bácsmonostorszegi anyagból pedig a 2456. sz. kartonon feltüntetett filigrános díszű, gömbfejű tűt. 'O'o A férfi sírokban csak ritkán szereplő gombok kérdéséhez támpontként szolgálhat az a néprajzi adat, mi szerint „a horvát falvakban ... a negyven éven felüli férfiakat ingben, gatyában temették el . A sokac falvakban ehhez még a fehér harisnya és a mellre tett kalap is járult. „A legényt és leányt valamennyi etnikai csoport (t.i. a sokacoknál - Szerz.) vőlegénynek és menyasszonynak öltöztette fel... A negyven éven felüli asszonyokat emlékezet óta fekete ünnepi viseletbe öltöztetik fel. Á gyerekeket részben ingszoknyába, részben felnőtt módjára öltöztetik fel". (Sarosácz: i.m. I. 154. és II. 288.) 172
