Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
vül feküdt. A szándékosság tekintetében csak növeli bizonytalanságunkat az, hogy a sír környezetében római-kori hulladékgödröket is találtunk (14. tábla). A halottakat általában hanyatt fekve, nyújtott helyzetben helyezték sírba. Mindössze hat alkalommal találtunk - a 6., 84., 90., 93., 239. és 254. síroknál - térdben behajlított lábakkal való temetést. Ezek közül a 90. és 234. női síroknál a váz jobb oldalára történt fordítása is egyértelmű volt (15. kép) 1 . 3 A padmalyos sírokba temetett halottak rendszerint nyújtott, hanyatt fekvő helyzetben, testhez szorított karokkal a padmalyba préselődve feküdtek. Ugyanígy, felhúzott vállakkal, az alsó gödörrészbe préselődve találtuk a padkás sírok egy részében is a vázakat. Ez utóbbiak között is különleges helyzetűnek számít a 190. sír halottja, melynél az allábszárak is és a combcsontok is x-alakban keresztezték egymást. Csoportos temetkezést temetőnkben négy ízben figyelhettünk meg. A73-74. sírban felnőtt férfi és két kislány feküdt. A férfi és a bal karjában tartott 2,5-3 éves gyermek egyaránt erőszakos halállal, szablyával vágott sebektől halt meg 14 (29. kép). A187-188. sírban ugyancsak közös sírgödörben 44-53 éves férfi és 48-54 éves nő váza feküdt. A másik két esetben felnőtt sírjába temetett újszülött vázát találtuk. A116. sírban a 20-24 éves fiatal nő két lábszára között fiú újszülött vázát, a 122. sír 41-45 éves férfi halottjának bal válla fölött ugyancsak újszülött kisgyermek hosszúcsontjait találtuk (22. kép). A sírok nagy része a földmunkák során megsérült, s ugyancsak jelentős volt a rágcsálók által megbolygatott sírok száma is 14/o . A 212. gyermeksír (4-12 hónapos leány) koponyája a sír déli oldalához csatlakozó 15x30 cm-es padkán feküdt. Ez volt temetőnkben az egyetlen olyan sír, amelynél szándékos bolygatásról beszélhetünk (28. kép). Koporsószegeket, kapcsokat, koporsóvasalást, vagy egyéb koporsóra utaló nyomot egyetlen esetben sem találtunk, famaradványokat azonban több sírban is megfigyelhettünk. A szín és rostanyag alapján jól felismerhető faanyagon kívül határozottan idesorolhatónak tartjuk a váz fölött néhány centiméter széles keretként elhelyezkedő, vagy 2-3 cm vastagon a padkától padkáig ívelő fehér földelszíneződést is. (Löszös, homokos talajnál más esetekben is tapasztaltuk, hogy a korhadó fa morzsalékossá válásakor annak belsejében és felületén tovább már nem bomló, apró, pontszerű fehér testecskék képződnek.) Úgy tűnik, ezt támasztja alá a 246. sír hasonló jelensége is, melynél a váz két oldalán húzódó fehér elszíneződésbe helyenként apró, málékony farostdarabok vegyültek 15 . Összesen 19 sírnál találtunk fanyomokat, s megfigyeléseink szerint ezek három csoportra oszthatók, bár rendeltetésüket tekintve mindhárom esetben a koporsó nélkül földbe helyezett halott védelmét, a föld időleges távoltartását szolgálhatták. 1. Egy vagy több deszka, esetleg deszkadarab, melyekkel vagy az egész halottat letakarjták, vagy csak a holttest bizonyos részeit - leggyakrabban a fej és nyak tájékát - fedték be velük 16 . Kilenc esetből ötnél a sírgödör padkásán kiképzett volt, négynél pedig nem volt eldönthető az eredeti sírgödör forma. Egyedül a 43. sírnál látható a famaradványokból egyértelműen az, hogy a téglalap alakú deszka nem támaszkodott a gödörszéleken. A47. sír esetében is világos volt, hogy a jobb oldali padkán hosszirányban felfekvő deszka is legfeljebb csak jelképezhette a letakarást. A padka szintje ugyanis jóval mélyebben feküdt a váz csontjainak felső síkjánál (8. kép 5). fr Bár néhány sérült, nehezen értékelhető vázaknál is feltételezhetjük az enyhén zsugorított helyzetet, általánosnak mégis a sokkal nagyobb számban előforduló, hanyatt fekvő, nyújtott helyzetet tekinthetjük. 14 Ery Kinga: Balkáni eredetű, törökkori népesség csontmaradványai Dombóvár határában. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Evkönyve.\X-XÍ. Szekszárd, 1982.... l4/ 0 A 227. padmalyos gyermeksírban és a l30. gyermeksírban különösen nagy kárt tettek. Utóbbinál még a sírtól 30-40 cm távolságban is találtunk a rágcsálók járataiban a fejdíszből származó üveggyöngyöket. 15 A famaradványok és egyéb szervesanyag-minták vizsgálatát Füzes (Fresch) Miklós volt szíves elvállalni, akadályoztatása miatt azonban e vizsgálatok a kézirat lezárásáig nem készülhettek el. Előre is köszönettel vesszük ígéretét, mi szerint eredményeit ugyanezen évkönyv egy későbbi számában várhatjuk. 16 Ide sorolhatjuk az alábbi sírokat: 43, 47, 49, 65, 123, 133, 178, 220, 255. 164
