Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
2. Téglalap alakú fakeret, mely a váz szintje fölött helyezkedett el az ugyancsak téglalap alaprajzú sírgödörben. A fakeret távolsága a sírfaltól síronként változó volt' 7 . Úgy tűnik, hogy e keret alkalmazására elsősorban a szélesebb, szimpla sírgödröknél került sor, s feltehető, hogy az oldalról történő beomlás ellen készítették ezeket 18 (9. kép). 3. Középen, a sír hossztengelyében elhelyezett keskeny deszka vagy vékony faág nyoma. Négy sírnál fordult elő, s a famaradvány vastagsága mindegyiknél más és más volt: a 26. sírnál 6-8 cm, az 58. sírnál 4-6 cm, a 130. sírnál 3-5 cm, a 189. sírnál 5 cm. Afanyomota váz fölött találtuk, s csupán a 130. sírnál találtunk egy hasonlóan vékony, 30 cm hosszú famaradványt a sírfenék közelében is (8. kép 4 és 24. kép). Sajnos a sírgödör formája egyik sírnál sem volt megállapítható, így csupán a 26. sír két sírvéget összekötő famaradványa alapján gondolhatunk arra, hogy deszka vagy vékony gerenda a padkákon támaszkodva valaminek a tartását szolgálta volna. Ilyen tartó funkcióra gondolhatunk egyébként a 140. és 254. sírok karóinál, illetve keskeny gerendáinál is, melyeket vízszintes helyzetben, a padkákon fektettek keresztbe (8. kép 7, 8). A19 famaradványos sír a temető területén elszórva helyezkedett el, és sem a nemekkel, sem a temető belső időrendjével nem hozhatók összefüggésbe. Gazdag viseleti mellékletanyagot tartalmazó csakúgy megtalálható közöttük, mint a teljesen melléklet nélküli. Az is csupán két esetben - a 11. és 12., valamint a 254. és 255. síroknál - fordult elő, hogy két egymás mellett lévő sírban volt famaradvány 19 . Egyedül az életkor tekintetében találhatunk némi tendenciát, hiszen a tizenöt felnőtt sírban mindössze háromban temettek harminc év alatti halottat, míg tizenhárom esetben 30-70 között változott az életkor 20 . A halottak beburkolását összesen négy esetben figyelhettük meg 21 . Bizonyos azonban, hogy a sírok jelentős részénél számolhatunk még hasonló eljárással. Valószínű, hogy az erre a célra szolgált textíliák minden esetben nyom nélkül pusztultak el, s mi csupán azt a négy esetet észlelhettük, amikor gyékényből, vagy sásszerű anyagból készített lepedőbe burkolták be, vagy ilyennel takarták le a halottat (8. kép 6, 9 és 14. kép) 22 . d) Az alkarok elhelyezése Az alkarok helyzetének vizsgálatát nagyban nehezítette az, hogy a sírok jelenkori bolygatása miatt sok esetben hiányzott az egyik, vagy mindkét alkar 23 . A kartartások terén így is rendkívülien nagy változatosságot tapasztalhattunk. Mindkét alkar nyújtottságától kezdve, mindkét alkar saját felkarjára való visszahajlításáig minden helyzet előfordult, ideértve a két alkarra vonatkoztatható összes variációs lehetőséget is. Rendszert, vagy különösen jellemző kartartási helyzetet temetőnkben nem tudtunk kimutatni, s párhuzamként értékelhető temető hiányában az összehasonlítás lehetőségével sem élhettünk. Mégis, mivel adataink a későbbiekben esetleg hasznosak lehetnek, a sírokra lebontott kartartási táblázatot az alábbiakban közöljük: 17 A 11. sírnál 0-4 cm között, a 13. sírnál pedig 5^15 cm között váltakozott ez a távolság. 18 Ezt a megoldást találtuk a 11,12,14, és 246. síroknál. Ali. sírnál kevés, fára utaló elszíneződést a váz alatt, a sírfenék közelében is találtunk. 19 A tizenkilenc sír közül - melyekben famaradványokat is találtunk - tíz női, öt férfi és négy gyermek sír volt. 20 A régészeti anyag - elsősorban temetőnk népességének etnikai hovatartozására vonatkozó gyér ismereteink miatt - családvizsgálatok végzését nem tette lehetővé. Amennyiben a jövőben a családonkénti szétválasztás megoldható lenne, úgy az ezen a téren is előrelépést eredményezhetne. 21 A 32, 79, 87. és 143. síroknál. 22 Az anyag pontosabb meghatározására v.o.: 15. jegyzet. 23 Az ebből a szempontból értékelhető 253 sír közül 28-nál hiányzott az egyik alkar, 35-nél pedig mindkettő. 165
