Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Visy Zsolt: Újabb pannóniai katonai diplomák

öt, hanem hat lovas auxiliája. volt, ez azonban jelen ismereteink szerint - bár nem zárható ki - nem valószínű. Ha viszont csak 5 a/óval számolunk, a következő áthelyezések következtek be: a 139. évi állapothoz képest 148-ig egy változás történt: a. Iciuium Romanorumot a / Brittonum ciuium Romanorum váltotta föl. 148 után néhány évvel az ala IBrittonum ciuium Romanorum elkerült a tartományból, helyére az ala I ciuium Romanorum érkezett. 157-159 között pedig az ala Ipraetoria ciuium Romanorumot vezényelték el, amelynek helyére az ala IBrittonum ciuium Romanorumjött vissza. 167 előtt azonban visszakerült az ala Ipraetoria ciuium Romanorum, mivel ismét szerepel a neve a csapatlistán. Tény, hogy ekkor sem az ala IBrittonum ciuium Romanorum, sem az ala Iciuium Romanorum nem szerepel, de nem tudjuk, hogy ez elvezénylés, vagy csak a részleges elbocsátás következménye.

62 A kutatás több ízben foglalkozott a fenti egységek állomáshelyének lokalizálásával, a legkimerítőbben Radnóti A. és Barkóczi L., akik fölvetették és bizonyítani igyekeztek a csapatok topográfiai rend szerint való fölsorolását.

63 A teória bizonyítása az adatok hiányossága miatt nem lehetséges, sőt, vannak ellentmondó jelenségek is, így több kutató óvatos fenntartással értékeli ezt az elgondolást.

64 Kétségtelen, hogy az ide vonatkozó adatok nem olyan bőségesek, hogy teljesen tisztán lehessen látni, néhány dologról azonban nem szabad megfeledkezni. Az egyik az, hogy a csapatok mozgásával még a II. század derekán is számolnunk kell, így felirataikat csak meglehetősen szűk időhatárokon belül vonatkoztathatjuk az illető helyen történt állomásozásra,

65 a másik pedig az, hogy amint azt az újabb kutatások bizonyították, az auxiliaris táborok kőbe való átépítése zömmel, talán kivétel nélkül a markomann-szarmata háborúk befejezése után, Commodus idején ment végbe.

66 Ebből az következik, hogy az általunk vizsgált korszakra nézve csak a palánktáborok irányadók, ezek azonban elhelyezésükben és méretükben nem feltétlenül esnek egybe a későbbi kőtáborokkal. Az auxiliaris csapatok palánktáborait viszont - néhány kivételtől eltekintve, igaz ezek kőerődök alatt vannak

67 - alig ismerjük. így szinte csak a csapatok kevésbé pontosan datálható feliratai, a diplomák lelőhelyei jelölik meg azokat a területeket, ahol az egyes csapatok rövidebb-hosszabb ideig állomásozhattak. m táblázat alae 1. hely 2. hely 3. hely 4. hely 5. hely I FI Britan °° c R 4+1 1 I Ihr uet sag 1+2 3 1 I BrittcR 1 1 IcR 2 1 1 +1 Ipraet c R 2 2 I Aug Itur sag 1 4+2 62 E helyen nem kívánunk a kérdéssel részletesen foglalkozni, mindenesetre megemlítjük, hogy több kutató foglalkozott már a 140167 között bekövetkezett kisebb nagyobb háborúkkal, illetve betörésekkel, csapat-átcsoportosításokkal: Barkóczi 507; Mócsy (1962) 554-555; Fitz (1962) 28. 40. jegyzet; Nagy (1975) 97-98; Mócsy (1974) 103 63 Radnóti-Barkóczi 191. E mű nyomán Pannónia superior auxiliaris csapataira nézve Barkóczi, L., A New Military Diploma from Brigetio. AArcHung. 9 (1958) 420, más tartományokra nézve pedig Radnóti, A., Zur Dislokation der Auxiliartruppen in den Donauprovinzen. Limes-Studien. (Basel, 1959) 134 ff. fejlesztette tovább az elgondolást. 64 Nagy (1956) 49; Mócsy (1962) 617. 65 Mócsy (1974) 66 Gabler, D.: A dunai limes I-II. századi történetének néhány kérdése ArchÉrt. 104 (1977) 171. 67 Nagy, T., Albertfalva; Fülep, F., Campona; Mócsy, A., Matrica; Barkóczi, L., Vetus Salina, Visy, Zs., Intercisa in: RLU91,93,95, 102 "< 101-