Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Visy Zsolt: Újabb pannóniai katonai diplomák

Arra a kérdésre, hogy az alak diplomákon történő fölsorolása állomásozási helyük észak-déli irányban vett sorrendjével lenne azonos, nehéz válaszolnunk. Az újabb diplomák kétségtelenül újabb adatokat szolgáltattak ehhez a kérdéshez, de ezek sem adnak egyértelmű választ. A jobb áttekinthetőség kedvéért a ///. táblázaton vizsgáljuk a csapatokat abból a szempontból, hogy a vizsgált időszakban hányszor állnak a fölsorolás azonos helyén. A teljes csapatlistát tartalmazó diplomákon kívül + -jellel bevettük a 150,161/63, és a 167. évi diplomák első és utolsó helyén álló egységeket is. Az I. táblázatból jól leolvasható, hogy teljesen azonos fölsorolás egyetlen esetben sem fordul elő, ebből pedig az, hogy egyetlen csapat sem szerepel minden esetben azonos helyen. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az alak fölsorolásában semmiféle rendszeresség sincs, tehát negatív következtetést kell levonnunk. Viszont az is igaz, hogy az ala I Augusta Ituraeorum sagittariorum egy kibocsátástól eltekintve mindig az utolsó helyen szerepel, aminek a rá vonatkozó feliratok lelőhelye is megfelel.

68 Az is tény, hogy az első helyen általában az ala IFlauia Britannica milliaria ciuium Romanorum szerepel, ritkábban az ala I Thracum ueterana sagittariorum. A brit ala első helyen való szerepeltetése két okból történhetett: az egyik, hogy az Aquincumtól számított első lovascsapat volt,

69 a másik, hogy mint egyedüli milliaria egység, a tekintély elv alapján került ide. Mi az utóbbi lehetőséget tartjuk valószínűnek. Indoklásunkat lentebb, a csapat táborhelye kapcsán részletezzük. Azokban az esetekben, amikor a thrák egység nem az első helyen áll, egy kivételével a 2. helyen szerepel. Az ala I praetoria ciuium Romanorumot többnyire az ala I Brittonum ciuium Romanorum vagy az ala I ciuium Romanorum előzi meg. Ezek, ha nem is döntő, de mindenképpen pozitív adatok. Ezzel kapcsolatban még föl kell figyelnünk egy figyelemre méltó tényre. 139-ben a cohorsokat még emelkedő számsorrendben sorolták föl, vagyis akkor még nem került sor a topográfiai vagy egyéb szempontú besorolásra. Ennek ellenére az alak fölsorolása megegyezik, illetve hasonlít a későbbiekéhez, különösen, ha nemcsak a 3-5. helyen megmaradt, hanem a Nagy T. által kiegészítésként javasolt 1-2. helyen álló egységeket is tekintetbe vesszük. Ez a tény vagy azt jelenti, hogy az alak topográfiai rend szerint való fölsorolása előbb kezdődött, mint a cohorsoké, vagy pedig azt, hogy a cohorsokrúl bevezetett változtatás nem járt együtt az alak fölsorolási rendjének hasonló módosításával.

70 Összevetve a megfigyeléseket úgy gondoljuk, hogy az alak esetében volt valamilyen törekvés a csapatok - feltehetőleg - topográfiai rendben való fölsorolására, ez azonban nem törvényszerűségként, csupán tendencia jelleggel érvényesült. Nem lehet tehát kizárólagosan a fölsorolás rendjéből meghatározni az alak egymáshoz viszonyított táborhelyét. Erre csak akkor nyílik lehetőség, ha felirat vagy más biztos lelet támogatja az elgondolást. Cohortes Az ismertetett új diplomák kevesebb új adatot szolgáltatnak a gyalogos, mint a lovas csapatokra. Igaz ugyan, hogy az intercisa diploma tulajdonosa cohorsban szolgált, az egység neve azonban nem maradt meg, így érdemben nem foglalkozhatunk vele. A két lussoniumi diploma a teljesnek tartható fölsorolásban említ 13 csapatot, a töredékes, szintén teljesnek tartható listájú tajói diplomán viszont csak az első csapat nevének egy része maradt meg: / Al(pinorum). Igaz ugyan, hogy Pannónia inferiorban két ilyen nevű csapat teljesített szolgálatot, mégis teljes biztonsággal egészíthető ki a csapat neve feq(uitata)J-ként, mivel az ismert diplomákon ez mindig megelőzi a peditata-jzlzős egységet. Sajnos az annamatiai diplomatöredéken egyetlen cohors neve sem maradt meg, sőt, azt sem tudjuk, hány gyalogos egység neve szerepelt rajta. 68 CIL III 10222; ÖJh. (1903) Bbl. 59 No. 97. 69 így Radnóti-Barkóczi 205; Nagy (1975) 95, 118; Fitz (1972) 54. 70 Ld. még lentebb cohortes. 103 '