Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon

A lócsontváz eltemetésével és eddigi párhuzamaival kapcsolatban az alábbi észrevételeket tehetjük: Egyértelműen tisztázottnak tekinthető, hogy magányos lósírról van szó. A sír környezetében semmiféle lelet nem került elő. Hozzá legközelebb (6,5 m) a IV. századra határozható 9. sírt tártuk fel. Sajnálatos, hogy a legközelebbi párhuzamot jelentő vajtai II. sír lovához hasonlóan a mözsi lósír is egy jelentős bolygatás után került feltárásra, s így a mellékletanyag teljessége itt is erősen kérdőjelezhető. A csontanyagon végzett vizsgálatok egyértelműen alátámasztják viszont azt a korábbi megfigyelést, hogy a magányos lósírok nem selejt állatokat, hanem rendszerint erejük teljében lévő, jelentős értéket képviselő fiatal lovakat rejtenek.

82 A kocsival való temetkezést és ezzel együtt a fiatal lovak eltemetését vizsgálva Fülep Ferenc két lehetőséget vet fel: vagy az I.—

II. század fordulóján betelepedett kelták temetkezési szokásának, vagy az illyr őslakosság rég elfelejtett szokása újjáéledésének tulajdonítja.

83 Sajnos leletünk sem hoz a kérdésben egyértelmű döntő bizonyítékot. Az első feltevést támogatja elsősorban a lószerszámok kelta elemeket idéző pelta- és delfin díszű bronzanyaga. Az áttört bronzokkal kapcsolatban a korábbi irodalomban szereplő adatok revíziója a Marokko-i idézett leletek tükrében szükségesnek látszik, — azonban ez itt nem lehet feladatunk. A felszíni gyűjtésből származó kerámiaanyag egyes típusai már az I. század végén is jelen vannak, de ezek zöme mégis a II. század végére, III. század elejére tehető. (Lásd a szórvány-leleteket). Az anyagban található szürke, alávágott tálperem-töredékek, a sárga alapszínű, márványozott táltöredékek mind az ún. „kelta reneszánsz" jellemző darabjai. Bár jóval kisebb valószínűséggel, de az illyr vonatkozásokat támogató motívumokat is fellelhetünk. Utaltunk itt Bullingemék a propellerveretes övekkel összefüggő, illyrekhez kapcsolódó észrevételeire, valamint a már említett IV. századi környezetben előkerült korábbi leletekre. Ebben az esetben feltétlen jelentőséggel bírna az, hogy a lósír — mely nem tekinthető véletlen elhullásnak —, ugyanannak a II.—

III. századi településnek a szélén került elő, mint a IV. századi temető, s gyakorlatilag e késői sírok között. FÜGGELÉK Szórványleletek Temetőt északról és nyugatról határoló kisebb dombokon és kiemelkedéseken a szántásban településnyomok láthatók. Ezek egy részét az erőgép elhordta, s a szétterített földből a következő töredékeket gyűjtöttük: Oldaltöredékek: finoman iszapolt agyagból égetett, belül sárga, kívül világosszürke edények oldaltöredékei. Mindhármat két körbefutó vonalköteg közé zárt befésült hullámvonalköteg díszíti (36. kép 2., 5., 6.). Töredékek mérete: 8,7x6,7 cm, 5,6x6,4 cm, 7,4x6,8 cm. Lelt. sz.: 77.91.11.1—3. Szürke tál peremtöredékei: finoman iszapolt, málékony, világosszürke színű, ívelt oldalfalú, alávágott peremű agyagtálak peremtöredékei (36. kép, 10—11.). Töredékek mérete: 12,2x2,9 cm; 21,2x6,3 cm; 9,4x5 cm. Lelt. sz.: 77.91.3, 77.91.4, 77.91.5. Csészetöredék: nagyon durván soványított agyagból kézzel formált, gyengén égetett, világossárga színű ún. „dák csésze". Hengeres fülének csak csonkjai voltak meg. Talpán körbenyomkodott bütyökdísz (37. kép 1). Méretek: m.: 8,3 cm; száj átm.: 15,2 mm, talp átm.: 8 cm. Lelt. sz.: 77.91.1. « Fülep: i. m. 51: a lelőhelyek felsorolása. — Ezúton mondunk köszönetet Bökönyl Sándornak a leletek között szereplő állatcsontok meghatározásáért. M Fülep : i. m. 51. 75