Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Jelentések – Beszámolók - Götzinger Károly: A dunaföldvári integrált közművelődési intézmények módszertani tapasztalatai

Götzinger Károly A DUNAFÖLDVÁRI INTEGRÁLT KÖZMŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK MÓDSZERTANI TAPASZTALATAI Közművelődésünk napirenden lévő problémája az optimális nagyságrendű intézmények összevonása, intézményrendszerek kialakítása. A kísérletek több fajtája ismeretes jelenleg: iskola és művelődési intézmény, iskola és könyvtár stb. összevonása. A próbálkozások mindenképpen hasznosak, mert a létszám- és pénzgazdálkodási előnyökön túl felhívják a figyelmet a közművelődés ma még megoldatlan kérdéseire, általában a közművelődés ügyére. Aligha várható azonban, hogy a kísérletekből egységes, mindenhová áttelepíthető „modell" alakuljon ki, amelynek működéséhez elegendő egy központilag kidolgozott, jól átgondolt ügyrend, hasonló az iskolai rendtartáséhoz. A közművelődés lehetőségei, és a vele szemben támasztott igények is, helyenként változnak. A kísérlet tehát akkor mondható sikeresnek, ha az igény és lehetőség a lehető legközelebb kerül egymáshoz. Az igényt és lehetőséget befolyásoló tényezők igen sokfélék lehetnek. Ilyenek: a település földrajzi fekvése, történelmi múltja, gazdasági jellege (ipar, mezőgazdaság), a lakosság összetétele foglalkozás, képzettségi szint, életkor szerint. Sorolhatnánk még néhányat, nem is elhanyagolhatót. Dunaföldvár helyzete sajátos. Földrajzilag az ország közepén fekszik; Dunahídja összeköti az Alföldet és a Dunántúlt. Fontos közlekedési csomópont (dunai átkelőhely). A folyam jobbpartján emelkedő löszdombokról a Dunakanyaréval vetélkedő kilátás nyílik. Északon Dunaújváros kéményei füstölögnek, szinte tapintható közelségben. Délen, a Kálvária-hegy mögött, hatalmas ívet vesz a Duna Paks irányába. Keletre messze ellátni az Alföld síkjára, amelyet települések képe tesz változatossá. Nyugat felé a Mezőföld, majd lankás dombos vidék képe bontakozik ki. így együtt valóságos földrajzóra. Lakóinak száma 10 000 körül van. Fekvése révén vonzáskörzete azonban igen jelentős. A környék lakói itt szerzik be a fontos fogyasztási cikkeket, és sok tekintetben itt elégítik ki kulturális igényeiket is. 1976 nyarán az Országos Műemléki Felügyelőség jóvoltából befejeződött a Várhegyen az ún. „öreg torony" helyreállítása. Az épület eredeti állapotában a XV. század végén épült lakótorony volt. A török hódoltság idején, valamint a Rákóczi szabadságharc korában jelentős a katonai szerepe. A helyreállított épület ma múzeumi kiállítóhely. Három szintjén kiállító helyiség, a negyediken hatalmas panoráma-ablakokkal ellátott kilátó, eszpresszó kapott helyet. A megyei tanáccsal egyetértésben a nagyközségi tanács a megnyíló múzeumot a művelődési házzal közös igazgatás alá vonta. 1977 januárjától a nagyközségi könyvtár is része lett az intézmény-rendszernek. Az összevonás eredményeként tehát a vármúzeum, a könyvtár, a művelődési ház és az ifjúsági klub került közös igazgatás alá. Helyileg a négy intézmény négy különálló, egymáshoz viszonylag közel lévő épületet is jelent. Az összevonás alapvető célja az volt, hogy a közművelődés különböző területei egységes rendszert alkossanak, irányításuk egységes szellemben történjen, programjaik szervesen egymásra épüljenek. Az eddigi tapasztalatok alapján az elképzelés jogossága igazoltnak látszik: előrelépés következett be a nagyközség kulturális életében. Megélénkült az intézmények látogatottsága, növekedett az ún. kiscsoportok száma, és jelentősen javult munkájuk tartalmi téren is. Különösen fontos szerepe van az integrált intézményben a múzeumnak. Már a megnyitás napja is meglepetéssel szolgált. 1976. július 3-án az ünnepélyes megnyitó a vár előtt felállított szabadtéri színpadon történt, s a nagyközség amatőr művészeti 307