Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Jelentések – Beszámolók - Götzinger Károly: A dunaföldvári integrált közművelődési intézmények módszertani tapasztalatai

együttesei adtak műsort. Az ünnepségen mintegy 800 ember jelent meg, nézte végig a műsort, és tekintette meg a múzeumot. Ezek nagyrészt helyi lakosok voltak. A múzeum látogatóinak száma az elkövetkezendő fél esztendőben megközelítette a 30 000 főt. Még ebben az évben — a megyei múzeum szervezésében és irányításával — honismereti tábor szervezésére került sor. A megyei, központi szakkör tagjai a helyi honismereti szakkör tagjaival közösen gyűjtőmunkát végeztek a nagyközség területén. A gyűjtés kiterjedt a tárgyi emlékek felkutatására és az előszóban fennmaradt anyag rögzítésére. Számtalan, eddig ezen a vidéken nem ismert népszokás nyomaira bukkantunk. A tárgyi emlékek között különösen fontosnak látszott a kihalóban lévő, vagy kihalt kisiparok, mesterségek szerszámainak, tárgyainak felkutatása. A tábort a megyei múzeum igazgatója, Szilágyi Miklós, és munkatársai is pozitívan értékelték. A gyűjtés arra enged következtetni, hogy Dunaföldvár fejlődése, története, a mezővárosi fejlődés jellegzetességeit pregnánsan mutatja. A később megírandó monográfia eredményei ezért tudományos szempontból túlnőhetnek a település határain. A gyűjtőtábor eredményeként felélénkült a nagyközségben a honismereti tevékenység, ami a múzeumi bemutatás lehetőségeivel határozott célt is kapott... A múzeumban megrendezésre kerülő időszakos kiállítások ugyanis a település történetéhez kapcsolódnak. Az első kiállítás még megyénk népművészetéből adott ízelítőt, ezt a megyei múzeum rendezte. Az 1977. március 1-én megnyitott időszakos kiállítás Beszédes József életét és munkásságát mutatta be. A reformkor nagy vízimérnöke életének jelentős részét töltötte Dunaföldváron, itt halt meg, és síremléke is a dunaföldvári Fehérvári utcai temetőben található. Síremlékét ma a honismereti szakkör tagjai gondozzák. Az 1977. szeptember 25-én megnyitott időszakos kiállítás a 100 éves Dunaföldvári önkéntes Tűzoltóegyletnek állított emléket. A következő kiállítás a kisiparok, mesterségek szerszámait, és a velük készített tárgyakat mutatta be, megnyitására 1978 tavaszán került sor. 1979 tavaszán — a Magyar Tudományos Akadémiával közösen — Magyar László, a híres Afrika-kutató emlékére készül kiállítás. A kiállítások megnyitását, amennyiben ezt az időjárás lehetővé tette, ünnepi műsorral kötöttük egybe. Már a megnyitó ünnepségen bebizonyosodott, hogy a vár udvara kitűnően alkalmas szabadtéri rendezvények lebonyolítására. A festői környezet fokozza a művészi produkciók hatását. 1977. május 1-én nagyszabású ünnepség lebonyolítására került sor. A délutáni program a szabadtéri színpadon zajlott le, ahol az intézmény művészeti csoportjai adtak négyórás folyamatos műsort. A műsort és a múzeum kiállításait kétezer ember tekintette meg ezen a napon. A műsoron igen sokan voltak a környező településekről is. A tapasztaltak újabb próbálkozást tettek indokolttá. A Népművelési Intézet és a Tolna megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya hozzájárulásával júliusban háromnapos „Amatőr Színjátszó Napokat" szerveztünk. A „kamara színpadot" a torony és a várfal közötti területen alakítottuk ki. Hat dunántúli együttes mutatkozott be a háromnapos rendezvényen. A kiírásban szerepelt, hogy az együttesek a környezethez illő darabbal vegyenek részt a bemutatón. Az első próbálkozás jelentős sikert hozott, és ez indokolja további hasonló programok szervezését. Bár a múzeum helyiségei nem készültek foglalkozások megtartására, esetenként mégis felhasználhatók erre a célra is. A meglehetősen nagy létszámmal működő „Kertbarátok klubja" részére pl. olyan foglalkozást tartottunk, amely Dunaföldvár nagyközség jelenlegi problémáival és fejlesztési terveivel foglalkozott. Az előadást a tanácselnök elvtárs tartotta az „öregtorony" legfelső szintjén. Az ablakokon keresztül kitűnő kilátás nyílik a településre, így a hallgatóság előtt mintegy vizuálisan is megelevenedett a^ előadás tárgya. A gimnázium és az általános iskola tanáraival megbeszélve meghirdettük a „rendhagyó történelemórákat" a múzeumban. A témákat úgy választottuk ki, hogy azok kapcsolatban legyenek a település történetével. Néhány a megadott címek közül: „A honfoglalás előtti korok népei a mai Magyarország területén"; „A honfoglalás"; „A törökellenes háborúk és a mohácsi vész"; „A Rákóczi szabadságharc". Az említett előadásokhoz szemléltető anyag található a múzeumban. Terveink között szerepel, hogy ezeket az órákat a szomszédos települések iskolái számára is meghirdetjük. A környező települések közművelődési lehetőségei érthetőé» kisebbek. Tapasztalatunk viszont, hogy Dunaföldvár meglehetősen nagy vonzó erővel bír. 1977-ben szerveztünk olyan gyermekelőadásokat a művelődési házban, ahova csoportosan hívtuk meg a szomszédos települések iskoláit. A programot úgy állítottuk össze, hogy a megérkező iskolásokat először a múzeumba vittük, ahol szakszerű ismertetést kaptak a település rövid történetéről, a várról és a kiállítás anyagáról, azután 308