Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Szemle - Szilágyi Miklós: Múzeumaink tárgyi néprajzi publikációi 1974–1976-ban
— a múzeumokban folyó néprajzi kutatás eredményei (szerencsére!) nemcsak saját kiadásban jelennek meg, éppen a „tudományszakunk legfontosabb feladatait" vállaló, s a „korszerű feldolgozó módszereket" képviselő tanulmányok találhatnak (jórészt találnak is) fórumot a nem múzeumi kiadású szakmai (s nem is mindig szűken szakmai) folyóiratokban, kiadványokban; — a muzeológusok — elsősorban a vidéken élők — tervmunkája gyakran „beleszerveződik" a helyismereti-helytörténeti kutatásokba, ennek a munkának az eredményeit pedig jórészt a helyi (tanácsi, intézményi) kiadású monográfiák, tanulmánykötetek, helyi folyóiratok publikálják; olyan kiadványok, melyeket — ugyancsak gyakran — financiális okokból, a költségvetési keretek tágítása szándékával éppen a múzeumok gyámolítanak. Vagyis: a minden szempontból igazságos „ítélkezés" érdekében jó lenne bővíteni a mintavételt. Kiterjeszteni a vizsgálódást időben is, a múzeumok „társadalmi kapcsolataival" jellemezhető mértékig — térben is. Most azonban meg kell elégednünk azzal, hogy számontartjuk: ez a kritikai számbavétel nem a muzeológusok néprajzi kutatómunkája egészéről, mégcsak nem is a múzeumi „kiadás-politikáról", mindössze a múzeumok nevével jelzett kiadványok csoportjáról szól. A vizsgálódás határainak a fent megfogalmazottak szerinti bővítése komoly nehézségekbe ütköznék; az egyszerű bibliográfiai számbavétel is majdnem megoldhatatlan. Bár — hadd tegyem hozzá — a legutóbbi években örvendetesen javultak a néprajzi publikációs tevékenység nyomonkövetésének a lehetőségei. Általában nem egészen két esztendő múltán (tehát igen-igen gyorsan!...) megjelenik a Magyar Néprajzi Társaság információs folyóiratában, a Néprajzi Hírekben az éves bibliográfia. Igaz, ennek készítői is (ugyanúgy, mint mindenki más, aki gyorsan akar tájékozódni a legfrissebb publikációkról) információhiánnyal küszködnek, főleg a nem-múzeumi, helyi kiadványokat eléggé következetlenül tudják regisztrálni. Szinte megvalósíthatatlan tehát, még e bibliográfia biztosította tájékozódás mellett is, hogy a teljes néprajzi publikációs tevékenységet „naprakészen" áttekintsük. Sokkalta egyszerűbb viszont a múzeumi kiadványok megismerése, hiszen létezik — bár nem a legtökéletesebben funkcionál... — a múzeumok közötti kiadványcsere kapcsolat. Különösen leegyszerűsödött a tájékozódás, amióta a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központnak A magyar múzeumok kiadványainak bibliográfiája című sorozata (a Hajdú-Bihar megyei múzeumi szervezet könyvtárosainak munkájaként) rendelkezésünkre áll. Ebből a sorozatból eddig az 1945—1974 közötti néprajzi dolgozatok önálló bibliográfiai kötete, és az 1975—1976-ban megjelent minden múzeumi kiadvány (évkönyvek, folyóiratok, sorozatok, önálló kiadványok, kiállítási vezetők, katalógusok) szaktudományi csoportosítású bibliográfiája jutott el hozzám. Ha az eddigiekhez hasonló frisseséggel készülnek a következő kötetek is, hamarosan hitelét vesztik a rosszul-informáltságot „kortüinetiként" emlegető panaszok... Ehhez viszont ezeket a bibliográfiákat kell minél következetesebben támogatnia, anyaggal ellátnia minden kollegának! A célszerűség — most még — arra int, hogy jobb megmaradnunk a „múzeumi kiadványok" címszó megjelölte határon belül. Talán ebből az anyagomból levonható következtetések nem lesznek ellentétesek a múzeumokban folyó néprajzi kutatás egészéről kialakítható képpel. A néprajzi publikációk mennyiségi arányai Pontosabban : a területi aránytalanságok... Egy-egy megyei szervezet feltűnően nagy arányú részesedése, más megyék publikációs tevékenységének majdnem teljes hiánya. Mennyiségileg — s ez az esetek jórészében minőséget is jelent — néhány alföldi megye messze kiemelkedik az átlagból. A Szolnok megyeiek (egyéb, s nemcsak a szolnoki, hanem a jászberényi, karcagi múzeumok nevével jelzett gyűjteményes kötetek, illetve füzetek mellett), megjelentették néprajzi atlaszuk első kötetét. A Békés megyei múzeumi szervezet kiadásában, gyors egymásutánban, a tótkomlósi tanulmánykötet, és (Nagy Gyula monografikus vállalkozásának betetőzéseként) a „Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán" című, terjedelemre is tekintélyes monográfia hagyta el a nyomdát. A Hajdú-Bihar megyei múzeumok évkönyveiben — a debreceniben, a hajdúböszörményiben, legújabban a berettyóújfaluiban — tekintélyes hányadot foglalnak el a néprajzi 272